Négyszáz év 1568-1968. Emlékkönyv az Unitárius Egyház alapításának négyszázadik évfordulója alkalmából (Kolozsvár, 1968)

Az Unitárius Egyház hitelvei

Emberi hivatásunknál fogva Jézus két parancsolatát kell követnünk (Mk 12:30—31). Ezen sarkallik a vallás és az erkölcs a hívő ember életében. Szeretetünk két legfőbb tárgya, hogy legyünk vallásosak és erkölcsösek. Vallásosságunk és erkölcsünk követelménye az igaz élet alapelve: a szeretet megélése Istennel és embertársainkkal szemben. Az ember Isten gyermeke. Ezen a világon célja szerint minden Istené és isteni. Jézus is Isten gyermeke volt, amint mi is azok vagyunk. A mi isteni parányi lelkünk ismeri az Atyát s ezen a lélekismereten keresztül az Isten leikétől vezettetve kell megélnünk életünket. A fejlődés útján tehetjük ezt és lelkiismeretünk figyelmeztet, hogy szabad akaratunkat, amivel Isten megajándékozott, jóra használjuk fel. Ö minket állandóan hív s nekünk így van isteni elhivatásunk.

Az ember fejlődése egész lényének kialakulása, ami közben állandóan értékeket termel. Az értéktermelés mutatja a fejlődő élet gazdagságát.

Az unitárizmus akkor, amikor ez elveket vallja, természetszerűen optimista. Ez az optimizmus azt jelenti, hogy a jó Isten jóra teremtett világában, a cél felé haladó élet értékeivel a jó világot van hivatva kifejleszteni s ezt lassanként, fokozatosan eszközli is. A tökéletes, a szent Isten az alap s a feléje való haladás a mi örök hivatásunk. Ezt a hivatást a saját magam személyében kell megélnem, de én az isteni célt szolgáló emberi közösségnek vagyok a szerve s minden tekintetben az egyetemes embertestvériséget kell szolgálnom. Nemcsak egy család, egy egyház, egy haza, hanem az emberiség szerves része kell, hogy legyek értéktermelő életfeladatom megvalósításakor életküzdelmeimben. Testvér, légy ember!

Ebben a munkámban hitem, hitvallásom és tudományom egymásra való tekintettel, párhuzamosan kell, 84