Négyszáz év 1568-1968. Emlékkönyv az Unitárius Egyház alapításának négyszázadik évfordulója alkalmából (Kolozsvár, 1968)

Az Unitárius Egyház hitelvei

hogy haladjon. Tudományos ismeretem e reális élet valóságát, s hitem, hitvallásom e világnak az Istenhez való viszonyát kell, hogy lassan, fokozatosan, világosan feltárja. E munkában az ún. anyaghoz kötött szellemiségem van hivatva szolgálni. Értelmem, érzelmem, akaratom, képzelőerőm, sejtelmeim összhangzó tevékenykedéssel kell, hogy segítsenek abban, hogy emberi élethivatásomat teljesíthessem s az ész látásával felismerjem és kövessem az egész élet elveit, melyek az Isten által alkotott világegyetemnek természetes életét vannak hivatva előrevinni a folytonos fejlődés és haladás útján a szeretet segítségével, az igazság állandó valósulása felé. „Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok is tökéletes“. (Mt 5: 48.)

Hitelvünk, hogy az ember, mint egyén, egyéniség, a fejlődés által személyiséggé kell, hogy nemesüljön.

A világegyetemben hite, vallása és tudománya csak az embernek van. Az élet különböző tényezők révén jut kifejezésre. Minden élettényező energiával rendelkezik. Az állat és embervilágban jelentkeznek az egyedek, egyének, egyéniségek és személyiségek. Az ember lelkes test. Vezérlő elve a szellem (lélek) s érvényesítő szerve a test. Mint egyén születik meg s egyéniséggé izmosodhatik és személyiséggé nemesülhet.

Az ember fejlődő lény s megfelelő fejlődéssel szolgáltat példát a fejlődő életre s viheti előbbre az emberi haladást, ami közvetlenül és közvetve befolyásolja a vi-’ lág haladását.

A kis egyén, a gyermek, éveken át érzéki „én“, érzékszervei a dominálok életnyilvánulásaiban. A gyermek önző, mert ösztönszerűen „én“-jét kell szolgálnia. Én központisága van s világában ő a központ.

Az első történelmi hatalom a család, majd az iskola az ellenkező végletbe vezeti s itt ő kerül a perifériára és 85