Négyszáz év 1568-1968. Emlékkönyv az Unitárius Egyház alapításának négyszázadik évfordulója alkalmából (Kolozsvár, 1968)

Az Unitárius Egyház istentisztelete és szertartásai

tek, az én emlékezetemre tegyétek“. Kár, hogy a történelmi kereszténység a Jézusra való emlékezésnek ebből a páratlanul szép eszközéből dogmát készített, az átlényegülés dogmáját. Az úrvacsora a dogmakereszténység felfogásában a leghathatósabb üdvszerző cselekmény. Szerintünk is tekinthető üdvszerző szertartásnak az úrvacsora, csakhogy egészen más értelemben. Hitünk szerint az úrvacsora Jézusra emlékeztet, példája követésére buzdít s ennek rendjén megteremti a lelki, alanyi feltételeit annak, hogy bűneinket elhagyjuk, megjavuljunk, megtisztuljunk, Istenhez jussunk, azaz üdvözüljünk. Jézussal együtt mi sem tulajdonítunk az úrvacsorának csodatevő képességet, gépiesen ható erőt. Az úrvacsora mint maga Jézus is, út az üdvösség felé, Isten felé, a tökéletesség felé. Ez az út nem visz minket olyan értelemben, mint a mozgó lépcső, ezen az úton nekünk kell járnunk. Az út csak elhatárol térben s irányt mutat, de magát a mozgást a cél felé, magunk kell, hogy végezzük.

Az úrvacsora kenyérből és borból áll. A kenyér Jézus megtöretett testét, a bor Jézus kiontatott vérét jelképezi vagy ábrázolja. Az úrvacsora anyagi feltételei ennélfogva nem hordozói, hanem ábrázolói Jézusnak, nem őt magát adják nekünk, hanem útat mutatnak feléje. Hitünk szerint az úrvacsora közvetlen cselekményénél is fontosabb az előkészület, valamint az úrvacsora felvételének pillanatában saját lelkiismeretünk előtt, Isten előtt vállalt erkölcsi kötelezettségünk betartása. Az előkészület főbb mozzanatai: őszinte és erőteljes önvizsgálat, illetve önbirálat; hibáink, bűneink számbavétele, elítélése, megbánása; fogadalomtétel arra, hogy soha többé hibát, bűnt nem követünk el; az ellenünk vétetteknek megbocsátunk, akiknek mi vétettünk, azoktól bocsánatot kérünk; sokat és szivünkből

102