Négyszáz év 1568-1968. Emlékkönyv az Unitárius Egyház alapításának négyszázadik évfordulója alkalmából (Kolozsvár, 1968)
Az Unitárius Egyház istentisztelete és szertartásai
könyve. Az énekeskönyvet A. Székely Sándor szerkesztette a régi énekeskönyv alapján. Az énekeskönyv hat kiadást ért el s 1924-ig volt használatban. 1924-ben jelent meg az egyháznak harmadik új énekeskönyve, melyet Pálfi Márton tanár állított össze. Ez a jelenleg használatban levő énekeskönyvünk első kiadása, napjainkig nyolc kiadást ért meg; az utolsó 1957-ből való. Önálló ének gyűjteményt képezett a halotti énekeskönyv, melynek az első ismert kiadása 1660-ban, a hetedik és utolsó 1856-ban jelent meg. A halotti énekeskönyvet 1924- ben beolvasztották az új egyházi énekeskönyvbe. A jelenleg használatban levő egyházi énekeskönyvünk 320 éneket tartalmaz. Az énekek a következő szempontok szerint csoportosulnak: kezdő, köz, vasárnapi, hétköznapi, töredelmés, ünnepi, úrvacsorái, zsoltárok, alkalmi, vigasztaló, záró és temetési énekek, valamint az új énekek. Egyházi énekeink kívánnivalót hagynak maguk után s egy újabb kiadásban gondoskodnunk kell arról, hogy énekeink szövege minden tekintetben összhangban álljon hitelveinkkel és az imádkozó lélek igényeivel. 6. Ima, imádkozás Az ima Istennel való személyes kapcsolatunk élményeinek emberi szavakban való kifejezése. Az unitárius embernek olyan imára van szüksége, mely az ő sajátos hitélményét fejezi ki. Minthogy ez az élmény egyéni, az imádságnak is többé-kevésbe egyéninek, azaz szabadnak kell lennie. Mi unitáriusok a szabad, kötetlen imádkozásnak vagyunk a hívei. A klasszikus imafor-7 — Négyszáz év 1568—1968 97
