Négyszáz év 1568-1968. Emlékkönyv az Unitárius Egyház alapításának négyszázadik évfordulója alkalmából (Kolozsvár, 1968)

Az Unitárius Egyház istentisztelete és szertartásai

9. Keresztelés A keresztelés káténk megállapítása szerint az a vallásos szertartás, amellyel az embert a keresztény egy­ház tagjai közé felvesszük. A keresztelés tehát nem ör­dögűzés, nem az eredeti bűn lemosása, nem üdvszerző eljárás, nem is babonás ténykedés, hanem egyszerűen és világosan: felvételi, beiktatási szertartás. Célja: meg­köszönni Istennek a gyermekáldást, kifejezni ünne-' pélyes formában a szülők örömét és boldogságát; fi­gyelmeztetni a szülőket, keresztszülőket és a gyüle­kezetei azokra a kötelességekre, melyek teljesítése által a gyermek ténylegesen kereszténnyé, azaz Jézus tanít­ványává válik; felébreszteni a felelősség tudatát bennük és elkötelezni őket arra, hogy a megkeresztelendő gyer­mek kereszténnyé nevelése érdekében, valóban min-' dent meg fognak tenni. A gyermeket kereszténnyé nem a szertartás ténye teszi, hanem az a nevelő tevékeny­ség, mely a keresztelés alkalmával kezdetét veszi, s amelynek vállalására a gyermek hozzátartozóit ünne­pélyesen elkötelezzük. A keresztelésnek lehetőleg a templomban kell történnie a következő gyakorlatban levő szertartási sorrend szerint: ének, fohász, textus, ágenda, ima, úri ima, a keresztelés cselekménye és áldás. 10 Úrvacsora Az úrvacsora Jézus által rendelt szertartás. Semmi kétség nem fér ahhoz, hogy Jézus emlékként hagyta ta-1 nítványaira és követőire. „Valahányszor ezt cselekszi- 101

Next

/
Thumbnails
Contents