Szabó Árpád (szerk.): Négyszáznegyven év 1568-2008. Az Unitárius Egyház alapításának négyszáznegyvenedik évfordulóján (Kolozsvár, 2008)
dr. Erdő János - dr. Szabó Árpád: Útjelző évszámok az Unitárius Egyház múltjából
1718-tól fokozódott az unitáriusok elnyomása és üldözése. Vallásuk miatt az unitáriusokat kizárták az állami hivatalokból, ígéretekkel és fenyegetésekkel próbálták a katolikus vallásra áttéríteni. Az ellenreformáció mégsem érte el végső célját, az unitárius egyház megsemmisítését. Az elnyomás az unitáriusokat még nagyobb összetartásra és áldozatkészségre indította, és olyan védelmi intézkedésekre, amelyek az egyház fennmaradását biztosították. április 8. A világi unitáriusok kolozsvári értekezlete. Amikor a főiskola elfoglalásának és a tanuló ifjúság szétszóródásának híre elterjedt, a Kolozsváron ülésező országgyűlés unitárius tagjai, valamint a vezető világi emberek közül többen tanácskozni kezdtek az egyház védelméről és a főiskola megmentéséről. Az adott helyzetben a következő intézkedéseket hozták:- A kolozsvári egyházközség megszűnt a főiskola fenntartója lenni, ezt a feladatot ezentúl az egyház veszi át.- Az anyagi alap megteremtése érdekében adakozásra szólították fel a híveket és az egyházközségeket.- Az egyház védelme érdekében a püspök mellé főgondnoki és az esperesek mellé felügyelőgondnoki tisztségeket szerveztek. Bíró Sámuel és Simon Mihály személyében megválasztották az egyház első főgondnokait. Helyetteseiknek jelölték ki Sándor Gergely, Daniel Ferenc, Gidofalvi Gábor, Bongardus János és Teleki Ferenc tekintélyes egyháztagokat. Az esperesek mellé 13 felügyelőgondnokot jelöltek ki. május 10. A hajléktalanná vált főiskola az egyházközségnek Belső- Magyar utcai ún. Huszár-féle házában talált otthont, ahol nehéz körülmények között, egy hónapi kényszerszünet után, a tanítás megkezdődhetett. Az iskola éltető lelke Szentábrahámi Lombard Mihály tanár volt. 7V A kolozsvári egyházközség és az egyetemes egyház pénzügyeinek szétválasztása és egy állandó pénzalap gyűjtése. 52
