Szabó Árpád (szerk.): Négyszáznegyven év 1568-2008. Az Unitárius Egyház alapításának négyszáznegyvenedik évfordulóján (Kolozsvár, 2008)

dr. Erdő János - dr. Szabó Árpád: Útjelző évszámok az Unitárius Egyház múltjából

¥s

Az unitárius reformáció kezdete.

(Dávid Ferenc bibliai és humanista szemlélete korán összeütközött a helvét reformáció dogmatizmusával. A hitújítást Kálvinnal szemben örök elvnek fogta fel, egyes irányait pedig fejlődési szakaszoknak. Isten akaratának tartotta, hogy a vallás reformálásában lépésről lépésre haladjanak és érjék el a teljes igazságot. A reformáció folytatását prófétai küldetésnek fogta fel, amelyet Isten és Jézus, valamint az egyház iránti szeretetből végeznie kell. „Akiket Isten lelke megvilágosított - mondta nem szabad hallgatniok, sem az igazságot el nem rejthetik."

Dávid Ferenc a Biblia alapján és az értelem segítségével folytatta a keresztény vallás tanainak reformálását. Ezek közül csak azokat tartotta meg, amelyek bibliai eredetűeknek bizonyultak és az értelem által felfoghatók. Vizsgálódása során elvetette a háromság dogmáját mint emberi alkotást, és Jézus tanítása alapján az egy Istenről szóló tant kezdte hirdetni. így került reformációjának középpontjába az Isten egységéről szóló tan. Ezzel az erdélyi hitújítás egy új, radikális fejlődési szakaszhoz, az unitarizmushoz érkezett.]

tjéé

január 20. Dávid Ferenc első unitárius prédikációja a kolozsvári nagytemplomban.

Dávid Ferenc és Melius Juhász Péter hitvitái.

A fejedelem, János Zsigmond, engedélyezte a hitvitázást, hogy egységes hitelvi álláspont kialakítása révén megszüntesse a vallási feszültséget, és a vallás egységét helyreállítsa.

1566-tól napirenden voltak a viták a „régi pápás tudományról és az új evangéliumról" a konzervatív és reform-szellemű prédikátorok és világiak között.

36