Ferencz József: Unitárius kis tükör. Az Unitárius Egyház történelme, hitelvei, szertartásai és alkotmánya (Kolozsvár, 1930)
I. Történeti rész
és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige.“ (1. v.) Majd így folytatja: „És z Ige testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.“ (14. v.) így nyomult a III-ik században lassankint előtérbe a keresztények felfogásában az a hit, hogy a fő Isten mellett van egy másodrendű Isten: a Krisztus, aki a világ teremtésében és kormányzásában részt vészén. Ennek az elvnek a vallóit kettőségvallóknak vagy binitáriusoknak nevezték. A keresztény gondolkozásnak s az egyszemélyü Istenben vetett hitnek ez a megzavarása a keresztények között heves ellenzésre talált s a legkiválóbb gondolkozók szálltak síkra ellene. Ilyenek voltak Praxeas, Noetas, Szabellius, a két Theodotus, Artemon, Beryllus, Origenes és Szamoszátai Pál. Ezek a férfiak a hittan egyes kérdéseit iletőleg eltérő nézeteket vallottak; de abban mindnyájan megegyeztek, hogy e világ és az emberek fölött ott van egy legfőbb lény, az Isten, aki minden dolognak a kezdete és ősforrása. A Jézus személyét illetőleg kétféle felfogást vallottak. Az egyik Szabellius-nál jut határozott kifejezésre. Szerinte az egy Isten különböző alakokban .jelenik meg. Egy ilyen megjelenési alakja az Istennek Jézus is, akit napsugárul küldött e földre. A másik felfogásnak Szamoszátai Pál a képviselője, aki már Jézust valóságos embernek tartotta, aki az égből reá szállott logosz erejénél fogva a közönséges emberek közül kiemelkedett fe ezáltal mutatja a mi hivatásunkat is. Vagyis az első felfogás szerint Jézus felülről szállott le emberi sorsra, az utóbbi szerint pedig alulról emelkedett Istenhez hasonló méltóságra. Ezeket a férfiakat az Isten egységét valló felfogásukért közös névvel monárkiánusoknak nevezik, amely a latin unitárius szónak görög alakja. A monárkiánusok közül különösen Szamoszátai Pál-, nak volt nagy hatása kortársaira, sőt a kereszténység későbbi történelmére. Antiochiai püspökké lett. De emellett politikailag is nagy kitüntetés érte. Zenobia, a kies Palmyra királynője, hatalmát Syriára is kiterjesztette. Szamoszátait pedig alkirállyá tette, akit e minőségében a római szenátus megerősített. Azonban ez a nagy kitüntetés okozta egyfelől bukását. Püspöktársainak nem tetszett fejedelmi élete. Ezért ellene szegültek. Antiochiába 270 körül zsinatot hivattak, amelyen kimondották, hogy „aki 7
