Ferencz József: Unitárius kis tükör. Az Unitárius Egyház történelme, hitelvei, szertartásai és alkotmánya (Kolozsvár, 1930)
I. Történeti rész
24. Az unitáriusok védelmi intézkedései az ellenreformációval szemben. Az I. Lipót, III. Károly és Mária Terézia katholikus irányú politikájának célja a protestánsok, különösen pedig az unitáriusok teljes megsemmisítése volt. Azonban célját nem érte el, sőt ellenkezőleg, nagyobb összetartásra, áldozatkészségre s olyan intézmények létesítésére sarkalta, amelyek későbben is javára váltak az egyháznak. A kövendi Nagy Mihály halálával, 1692-ben püspöknek megválasztották Almási Gergely Mihályt (1692— 1724), aki Kolozsvárt a szentpéteri külvárosban volt pap. Mindjárt püspöksége elején Erdély első kormányzója: Bánffy György visszaadta a háromszéki egyházközségek feletti felügyeleti jogot, amelyet 1622 óta a református püspökök gyakoroltak. Az új püspök azonnal általános vizsgálatot tartott. Számba vette az egyházközségek vagyoni állapotát s vallásos buzgóságra és áldozatkészségre lelkesítette a híveket. A vizsgálat után rendeletet bocsátott ki az összes egyházközségeknek, hogy válaszszanak gondnokokat (curator), akik az egyházközségek megmaradt vagyona fölött őrködjenek, azokat pedig, amelyeket elvettek, visszaszerezni törekedjenek. Megrendelte továbbá, hogy vasár- és ünnepnapokon a templomokban perselyes gyűjtést kell rendezni. Azt is tapasztalta e vizsgálat alatt, hogy az erkölcsök megromlottak. Ezért szükségét látta annak, hogy rendszabályokat hozzon, amelyek segítségével az egész egyházban a rendet helyreállítsa. A Rádeczki-féle rendtartási szabályokat (disciplina ecclesiastica) a viszonyoknak megfelelően átdolgozta és kiadta. Azok a súlyos csapások, amelyek a kolozsvári templom, iskola és más természetű javak elvételével érték a kolozsvári egyházközséget, arra indították a hitükben megmaradt főúrainkat, hogy az egyház megmentése céljából ezt az egyházközséget anyagilag megerősítsék. Amióta t. i. Kolozsvár város tanácsában az unitáriusokat háttérbe szorították s helyüket református és katholikus tanácsosok foglalták el, azóta ez az egyházközség vette kezébe az iskolai nevelés ügyét. Ez tartotta fenn a kolozsvári főiskolát. Tanárokat képeztétett s azokat külföldre küldötte a saját költségén. Ezeket alkalmazta és fizette. A tanulók ellátásáról gondoskodott s a papok képzését így lehetővé tette. Ez a körülmény magyarázza meg 78
