Ferencz József: Unitárius kis tükör. Az Unitárius Egyház történelme, hitelvei, szertartásai és alkotmánya (Kolozsvár, 1930)

I. Történeti rész

Steinville a szabad vallásgyakorlatra vonatkozó törvényeket semmibe sem vette. Kolozsvárt az unitáriusoknak még azt is megtiltotta, hogy magánházaknál tartsanak istentiszteletet. Sót az utcán való csoportosulást sem engedte meg. Kizárták őket a főkormányszékből s a magasabb hivatalokból. Az unitárius püspöki cím jogosultságát kétségbe vonták s azt csupán „superintendens“-nek nevezték. Követelték, hogy megválasztása után megerősítésre terjesszék fel az uralkodónak. Ezek a szorongattatások a III. Károly után következett Mária Terézia (1740—1780) uralkodása alatt még súlyosabbakká váltak. Mindjárt uralkodása kezdetén a négy bevett vallásfelekezet kebeléből alakult tisztelgő küldöttséget küldöttek elébe. A küldöttségbe az unitáriusok Deésfalvi Simon Istvánt nevezték ki. De ki kellett maradnia, mert á királynő nem akart unitáriust fogadni. Majd egy 15 pontból álló tervezetet dolgoztatott ki az unitáriusok kiirtására, amit részben végre is hajtottak. A kormányszékhez titkos utasítások érkeztek arra, hogy a hivatalokba való jelöléseknél az unitáriusokat mellőzni kell. Kolozsvárt a városi tanácsba a meghalt unitáriusok helyett más vallásuakat választottak. A katholikus ünnepek megtartására köteleztek mindenkit s hivatalt csak az kapott, aki a katholikus hit szerint letette az esküt. Azután megindult a lélekvásárlás. ígéretekkel, fenyegetéssel vagy ámítással térítették át hiveinket a katholikus egyházba. Akik áttértek, azok különböző kedvezményben részesültek. A jezsuita atyák fejtettek ki nagy buzgalmat a térítésben, amiért a köznép annyira meggyülölte őket, hogy pénzért sem akart nekik élelmet adni. Több helyen pedig erőszakkal állottak ellent templomfoglaási kísérleteiknek.

Mégis a kolozsvári templom és főiskola elvétele után részint a „major pars“ címén, részint erőszakkal elvették a következő egyházközségek templomait: Torda (1721), Sepsiszentiván és Laborfalva (1725), Szőkefalva (1745), Szentháromság (1764), Sinfalva (1772), Brassó 1777), Abrudbánya (1778), Bordos (1779), Kőröspatak (1781), Csöb (1788). A templomokkal együtt több helyen elvették a parochiális épületeket s az azokkal járt jövedelmeket. Hogy mennyire sikerült az ellenreformáció munkája, annak bizonyítéka az, hogy az unitárius hívek száma e korszakban 25—30.000-re apadt le. A főúrak közül pedig csak a Daniel-, Suki-, Horváth-, Henter-, Biró-, Sándor-, Maurer- és Simon-családok maradtak meg e hitben.

77