Ferencz József: Unitárius kis tükör. Az Unitárius Egyház történelme, hitelvei, szertartásai és alkotmánya (Kolozsvár, 1930)

I. Történeti rész

teljesen emberi életet élt, kitéve a kisértések ostromának (Máté 4. r. 1—11. v.); aki nem avatkozhatik az Isten dolgaiba (Máté 20. r. 23. v.); aki mindent Istentől vár és hozzá áhitattal imádkozik (Máté 26. r. 36—46 v.); aki az igaz ügy védelmében elbukik s kínos szenvedések között meghal (Máté 27. r.). Ez a Jézus gyönyörű példázatokban és a hegyi beszédben fejtette ki vallásának alapelveit. De ezekben sem lehet semmi nyomát találni annak, hogy az egy Istenen kívül más Istenben hitt vagy másnak az imádását kívánta volna.

Követői is hosszú időn keresztül megőrizték az egy Istenben való hitet. Igaz, hogy felfogásukban volt sok olyan, amit Jézus nem tanított. így hitték, hogy Jézus még egyszer visszatér s egy új országot alapít, amelyben ezer évig fog uralkodni; de azért az ilyen gondolatok nem zavarták az egy Istenben való hitüket.

Az apostolok által alapított gyülekezetek kétfélék' voltak, u. m.: zsidókból és 'pogányokból lett keresztény gyülekezetek. Az előbbiekből váltak ki az u. n. ebioniták. Ezek mintegy négy századon keresztül fennmaradtak s mindvégig az egy Istenben való hitet vallották s Jézust a József és Mária fiának tartották. A pogányokból alakult gyülekezetekben az első kétszáz évben semmi nyoma nincsen annak, hogy az egy Istenen kívül más Istenben hittek volna. Ellenben Római Kelemennek és Smyrnai Policarpusnak a Il-ik századból fennmaradt levelei bizonyítják, hogy a római és kisázsiai keresztény gyülekezetek az egy Istenben való hitet vallották. Ezek alapján mondhatjuk, hogy a kereszténység két első százada unitárius század volt.

Azonban a pogányok tömegesebb áttérésével mind több és több elemet hoztak magukkal régi hitükből, vallási és bölcseleti felfogásukból. így keletkeztek a keresztények között a gnosztieizmus és montánizmus néven ismert irányzatok, amelyek új irányba terelték a keresztények gondolkozását, amidőn Isten és a világ, az anyag és a szellem viszonyát, a világ kezdetét és végét igyekeztek megmagyarázni. Ez a pogány befolyás az újszövetségi iratok közül leginkább érezhető a János szerint való evangéliumban, ahol a görög bölcseletből átvett „Ige“-tan egyenesen Jézusra van alkalmazva s őt úgy tünteti fel, mint logoszt, aki a világ teremtésekor már létezett. Ezt az evangéliumot az író így kezdi: „Kezdetben vala az Ige.

6