Ferencz József: Unitárius kis tükör. Az Unitárius Egyház történelme, hitelvei, szertartásai és alkotmánya (Kolozsvár, 1930)
I. Történeti rész
térjenek át a katolikus vallásra, vagy 1660. július 10-éig hagyják el az országot; mert azan túl semmi törvény nem védi őket. Most a jezsuiták azt hitték, hogy e megtört néppel tetszésük szerint bánhatnak. Ezért még egyszer meghívták őket Krakkóba egy utolsó alkudozásra. Azonban a szociniánusok ezt csupa gúnynak tekintették s nem jelentek meg. Csupán a Szocinusz Pausztusz unokája, Wiszowáti ment el a meghívásra. Ott olyan hősiesen védelmezte hitsorsosait, hogy egy katholikus pap nyilatkozata szerint: „ha a pokol szülöttei mindnyájan eljöttek volna, akkor se védelmezhették volna vallásukat oly erélylyel, mint ez az egy“. A szociniánusokra ki volt mondva a halálos ítélet. Választannak kellett a száműzetés és a katholikus vallásra térés között. Voltak, akik nem mertek szembe nézni a száműzetés bizonytalanságaival. Ezek szinleg áttértek a katlíolikus egyházba, de lelkűkben megtartották vallásos meggyőződésüket. Sokan voltak olyanok, akik vallásos meggyőződésüket semmiért fel nem áldozták. Inkább elhagyták hazájukat, mint vallásukat. Ezek vagyonukat eladták s különböző csoportokban útra keltek a világ különböző tájai felé. Sokan Németországban, a brandenburgi fejedelemségben, Németalföldön és Svájcban találtak menedéket. Egy 380 tagból álló csoport Magyarország fele vette útját. Hogy sorsuk annál szomorúbb legyen, a határon rablók támadták meg, akik mindenükből kifosztották őket. Egy részük Magyarországon maradt s ott két nemes lelkű főúr: Teleki István és Ráday Ferenc pártfogása mellett letelepedtek. A másik rész, mintegy 30—40 család, 2 pap vezetésével Erdélybe jött, ahol az unitáriusok testvéri szeretettel fogadták. Különböző helyeken telepedtek le: Bánffyhunyadon, Bethlenben és Ádámoson. A legtöbben Kolozsvárt maradtak, ahol önálló egyházközséget alkottak s a magyar unitárius püspök fennhatósága alatt állottak. Ugyanitt a belső Monostor-utca délre fekvő során vásároltak egy házat, melynek utcai részét imaháznak használták, hátsó része pedig lelkészi lakásul szolgált. Ez a lengyel egyházközség 1793-ig maradt fenn, amely ideig isztentiszteleteiket lengyel nyelven tartották, jegyzőkönyveiket s számadásaikat is úgy vezették. Utolsó lelkészük Száknovics Izsák volt. Ekkor beolvadtak a magyar unitárius egyházba. Azok, akik Németalföldre mentek, az ottani remonstráns és kollegiánsokkal egyesültek. 67
