Ferencz József: Unitárius kis tükör. Az Unitárius Egyház történelme, hitelvei, szertartásai és alkotmánya (Kolozsvár, 1930)

I. Történeti rész

onnan Méliusz Juhász Pétert értesítette, hogy Dávid Ferenc eltért a Kálvin hitétől s az Árius vallásának lett a hirdetője. Méliusz, aki abban a tudatban volt, hogy Kálvinnal teljesen befejeződött a reformáció, kemény szemrehányásokat tett Dávidnak újításaiért. Dávid Ferenc, hogy a kor szokása szerint ez a kérdés nyilvános vitatkozás útján tisztázódjék, maga közbenjárt a fejedelemnél egy vitatkozó zsinat összehívása érdekében. A fejedelem a zsinatot egybehivatta előbb Tordára s azután Gyulafehérvárra, a fejedelmi székhelyre, ahol 1566 április 21—28. napjain meg is tartatott. Ez az a nevezetes gyulafehérvári első hitvita, amelyen először tették nyilvános vita tárgyává az Isten egységét és háromságát. A vitatkozás bevégeztével mind a két fél magának tulajdonította a győzelmet. Dávid Ferencék különösen meg voltak elégedve vele, mert ők elérték azt, amit Lengyelországban a pinczovi zsinaton mondottak volt ki, hogy a bibliaellenes szavak, mint „háromság“, „lényeg“, „személy“ ne használtassanak. Blandrata szerint pedig ez az első lépés a teljes igazság megismeréséhez. De a Dávid Ferenc győzelmének bizonysága az is, hogy a zsinatról hazatérő útjában — a hagyomány szerint — a kolozsvári közönség nagy diadallal fogadta kedvelt püspökét és lelkészét, aki Kolozsvárt, az akkori Tordai-utca egyik szegletén, egy nagy kerek kőről beszédet intézett a sokasághoz, amelynek hatása alatt az egész város hozzá csatlakozott s így megalakult az új egyház, melyet kezdetben kolozsvári vallásnak s későbben a latin unus (= egy) szó után unitárius egyháznak neveztek el.

7. Küzdelem az Istenegység hilcért.

A gyulafehérvári első hitvita csak zászlóbontás volt. Bejelentése annak, hogy a Kálvin tanaival nem fejeződött be a reformáció. Hogy a haladásnak még további útjai vannak. De a nyilvánosan kibontott lobogóért a további küzdelem csak ezután következett.

Az első teendő az volt, hogy az új hitet irodalmilag tisztázzák, hogy világosan lássék a cél, amelynek érdekében a harcot felvették. Ebben a tekintetben nagy szolgálatot tett az a körülmény, hogy János Zsigmond fejedelem a gyulafehérvári királyi nyomdát 1567-ben rendelkezésükre bocsátotta. Evvel olyan élénk irodalmi munkás-23