Ferencz József: Unitárius kis tükör. Az Unitárius Egyház történelme, hitelvei, szertartásai és alkotmánya (Kolozsvár, 1930)

I. Történeti rész

V

Szarvét Mihály. Villanovában, spanyol nemes családból 1511-ben született. Előbb jogi, majd orvosi pályára lépett. A jog, földrajz, matematika, csillagászat, bölcselet és orvosi tudomány terén egyaránt mélyreható ismereteket szerzett. Felfedezte av'Vérkeringést és művelte az összehasonlító földrajzot. Azonban ezen sokoldalú tudományossága mellett mélyen érző és hivő keresztény volt, aki a vallás igazságait a tudomány igazságaival összhangba kívánta hozni. Már egyetemi tanuló korában egy bibliát kapott. Attól kezdve az lett lelki életének vezére és világossága. Abban találta meg a történeti Jézust, akiről azt mondta, hogy ő „az egyetlen tanítómestere.“ 1531-ben jelent meg az első hittani műve: „De Trinitatis erroribus libri septem“ (íjét könyv a szentháromság tévelygéseiről). Ebben a művében Áriusszal együtt vallja ugyan, hogy Krisztus az az isteni erő, amely által a dolgok öszszege teremtetett; de azért minden gondolatát a történeti Jézus személyére irányítja, aki több a dicsőség fényénél, mert az ő arcának fénye világítja meg az eget. Benne meg lehet találni az Istennek minden bölcseségét; mert szájában van az Istennek igéje, amely minket az Atyának megismerésére vezet. Ő hirdette az evangéliumot s az ő tanításaiból nyeri az apostolok minden tanítása értelmét és világosságát. Arra irányul az apostolok minden prédikálása, hogy élőnkbe állítsa az élő Jézust s meggyőzzön minket arról, hogy ez az ember Jézus, az Isten fia. Általa fedezte fel Isten magát előttünk s az ő kijelentése által jutunk el az Isten titkainak gazdagságához. Üdvösségünket is csak az ember Jézus által várhatjuk, vagyis úgy, ha hiszünk benne. De üdvösségünket mégis pusztán a mágiánk erejéből el nem érhetjük, mert az az Isten kegyelmétől is függ.

Ilyen volt a 20 éves Szervétnek Jézusról való felfogása. E felfogás meg nem rendült, hanem mélyült, tisztult és még biblikusabb lett a 42 éves korában kiadott „Ohristianismi Restitutio“ (A kereszténység helyreállítása) című munkájában, ahol Krisztus előképét látja az ószövetség eseményeiben; mert ő „a kezdete és vége minden dolognak.“ Benne van a mintája, eszménye és teljessége mindennek. Ennek a Krisztusnak igaz megismeréséért s a belőle sugárzó világosságért könyörög szüntelen, így kezdődött vele egy új és mélyebbre ható reformáció s lett az újkori kereszténységnek előharcosa.

12