Biás István (szerk.): Unitárius egyháztörténeti adatok (1619-1866) (Marosvásárhely, 1910)
Rövidítések
198 tam, mert a f. királyi rendelések szerént de liberó et citra ullam coactionem deliberate consensu az úrfi is az a személy, kit el akar venni még fassiót coram parocho et fide dignis duobus regiis nem tettek, erről hozzám e protoeollo et sub eorundem subseriptione testimonialis hozzám nem jött, én pedig az erről szóló testimonium nélkül absolute nem adhatok, mert ha diferentia orialódnék — a k. Guberium megszólítana és nem volna mit előmutathassak, és így magamnak is, az úrfinak s azon leányzónak is bajt szereznék. Ennyit előre Bállá uramnak is, ki hozta a levelet, megmondottam ; de nevezetesen azért is, hogy a leányzó nevét az úrfi meg sem írta, és ezt nem tudva, hogy adhatnék ? Az igaz, hogy rang, születés semmit se tészen, vagy ha igen, ez világi múlandó tekintet; sok gróf, báró vett szegény leányt és szerencsésen jött ki dolgok, ezt azért, hogy unitárius pap leányát akarja venni, én controversiába nem teszem, de azt lelkiisméret szerént kévánom jelenteni, hogy ámbár az úrfi megosztozott tesvéreivel s édes anyjával, mégis az egyenes szívüség azt hozza magával, hogy azok tudtával essék s consensusokkal, mert, ha ezek nem consentiálnak, az úrfira és azon szegény jó leányra, kit az úrfi el akar venni, igen sérelmes fájdalom következik. O, hogy ezen lépésbe szerencsés lesz, igaz, de midőn látja, vagy látni fogja, hogy az ö térje édes anyja és testvérei férjének ötét nem állhatják, vagy mintegy ujjal mutatják, ez néki igen nehéz kő gyanánt fog szivén fekünni. Az én egyenes vélekedésem szerént tehát minden féretétellel elsőben is jónak látom, hogy jelentse ki szándékát aszszony anyjának s végye consensusát, azután testvéreinek is, és igy tuto pede mehet a dolog. Az úrfi sem fog vádoltathatni
