Mikó Lőrincz, bölöni: Az erdélyi unitárius vallásközönség igazgatási rendszere (Budapest, 1931)

Bevezetés

4 •

A* első párt, azt állitván, hogy a Mátyás Király és III. Fridrik közt 1463-öan s megint II, Ulászló és Waxtmllián közt 1491-b«n és 1515-ben kötött szerőöések alapján a magyar koronának az Ausztriai berczagakre kellene szállani, Ferdinándot akarták királynak választani. A második párt pedig azt állította, Hogy az Árpád alatt alkotott alaptörvény 1-3Ő pontja szerént a nemzetet illető királyvállasztási jog korlátozva volt ugyan annyiban, hogy a királyt az Árpád fivéréből származott herczegek közül kellene választani, de miután az Árpád fivére III. Andrásban kihalt, azon jog korlátlanul visszaszállott a nemzetre s azóta már 14 királyt vállasztott szabadon; tehát ezen szabadválasztás jogával kellene élnie mostan is az említett szerződésekre való minden tekintet nélkül.

Mindenik párt makacsul ragaszkodott nézetéhez s ebből az következett, hog3’- az első Ferdinándot, a második pedig Zápolya Jánost Vállasztotta királynak.

E miatt Ferdinand és Zápolya közt háború támadott, háború, melyben a partokra szakadt nacoset irtózatosan emésztette fel maga-magét a melynek korét a költő méltán nevezi: Zápolya öldöklő századának1’’.

Ezen háború változó szerencsével folyt 1558-ig, ekkor véget vetett annak a Várad! béke, melyet Zápolya és Ferdinand közt V. Károly eszközölt és a melynek 7,ik pontjában me gá.1 la pitatott, hogy a mit Magyar országból akkor kl-k.i közülök bírt, az maradjon birtokában királyi czirv mali de Zápolya halála után akár maradna fia, aká-r nem, Magyarország minden hozzá tartozó országokkal éa tartományokkal együtt széljón Férdinándra és maradékaira.

Zápolya ekkor még nem volt «és, de következőleg nőül vette Izabellái:, a lengyel király leányát a ettől egy fie születvén, nemsoká-