Tóth György: Az Unitárius Egyház Alkotmányának vázlatos jogtörténeti kifejlődése - A"Keresztény Magvető"füzetei 10. (Kolozsvár, 1933)

küzdött a paritásos befolyás biztosításáért, a most tárgyalt korszakban már a világi elem túlsúlya érezhető a Repraesentativum Consistoriumban is.

A szentábrahámi zsinat (1778) határozata szerint (3 pont): A méltóságos főcurator ur Marosvásárhelyt méltóságos Horváth Miklós úrral tartson mindenkor Consistóriumot azokkal, akiket tetszik convocalni a publicumok igazgatása végett.1

A mi jogtörténetünknek ez az úgynevezett: marosvásárhelyi Consistorium némi átmeneti árnyalódást adott — épugy, mint a

II. korszakban az: Ecclesiastico Politicum Consistorium.

A Kolozsvárt székelő Repraesentativum Consistoriummal szemben az 1778. évi zsinat ekként rendelkezett:

„Ezen marosvásárhelyi consistorium fogja revideálni a T. superintended urunkhoz a felséges királyi Guberniumból küldendő commissiokra a kolozsvári repraezentivum consistorium által elkészült feleleteket és opiniokat, azhová per scholares cursus tartozzanak is elküldeni, ha sietős lészen; ha pedig a Synodust. vagy Generale Consistoriumot bevárhatni, cum ex operatis conceptis et opiniane, akkor T. Superintendens urunk pro concertatione reprezentálja.

Mikó a marosvásárhelyi Consistoriumra megjegyzi: . .. ámbár jó célból volt felállítva, még se lehet egyébnek tekinteni kinövésnél, azért szokáson kívül is kezdett menni! . . .

A hatalmi erők eme játékából alkotmányjogilag az váltódott ki, hogy a kettős elnökség a Repraesentativum Consistoriumban is (1820—1837.) valóra vált.2

1 Ekkor a főgondnok P. Horváth Ferencz (1778—1804.) Az unitárius birtokosság ezidőtájt Marosvásárhely környékén volt túlsúlyban. A zsinat-consistorialis rendszer folyományaként az önkiegészités korlátlan és szokatlan érvényesülése volt. A rendi szervezet korában a szellemi és vagyoni túlsúly a papokkal szemben a hivataloskodó nemeseknél és patronusoknál lévén, a reformatio szervezeti elvei dacára az önkiegészités rendszere a való helyzettel nem állott ellentétben. Az egyházmentő nagy munkát a vagyonos nemesség oldotta meg s ezért a befolyását biztosítani is kívánta.

Ma a helyzet megváltozott, de azért nyomatékosan hangsúlyozom, hogy a politikai formáknak az egyházi szervezetekre való erőszakolása : téves irányzat volt és téves irányzat marad minden időkre.

2 Ez a kialakulás jól megjegyzendő, mert a ref. egyházban ekkor még a papi elem és világi elem külön tanácskoznak.

Az 1872. évi szervezet szerint az egyházkerületi közgyűlés elnöke : a világi főgondnok vagy helyettese.

23