Tóth György: Az Unitárius Egyház Alkotmányának vázlatos jogtörténeti kifejlődése - A"Keresztény Magvető"füzetei 10. (Kolozsvár, 1933)

küzdött a paritásos befolyás biztosításáért, a most tárgyalt kor­szakban már a világi elem túlsúlya érezhető a Repraesentativum Consistoriumban is. A szentábrahámi zsinat (1778) határozata szerint (3 pont): A méltóságos főcurator ur Marosvásárhelyt méltóságos Horváth Miklós úrral tartson mindenkor Consistóriumot azokkal, akiket tetszik convocalni a publicumok igazgatása végett.1 A mi jogtörténetünknek ez az úgynevezett: marosvásárhelyi Consistorium némi átmeneti árnyalódást adott — épugy, mint a II. korszakban az: Ecclesiastico Politicum Consistorium. A Kolozsvárt székelő Repraesentativum Consistoriummal szemben az 1778. évi zsinat ekként rendelkezett: „Ezen marosvásárhelyi consistorium fogja revideálni a T. su­perintended urunkhoz a felséges királyi Guberniumból küldendő commissiokra a kolozsvári repraezentivum consistorium által el­készült feleleteket és opiniokat, azhová per scholares cursus tar­tozzanak is elküldeni, ha sietős lészen; ha pedig a Synodust. vagy Generale Consistoriumot bevárhatni, cum ex operatis con­­ceptis et opiniane, akkor T. Superintendens urunk pro concerta­­tione reprezentálja. Mikó a marosvásárhelyi Consistoriumra megjegyzi: . .. ám­bár jó célból volt felállítva, még se lehet egyébnek tekinteni ki­növésnél, azért szokáson kívül is kezdett menni! . . . A hatalmi erők eme játékából alkotmányjogilag az váltódott ki, hogy a kettős elnökség a Repraesentativum Consistoriumban is (1820—1837.) valóra vált.2 1 Ekkor a főgondnok P. Horváth Ferencz (1778—1804.) Az unitárius bir­tokosság ezidőtájt Marosvásárhely környékén volt túlsúlyban. A zsinat-consis­­torialis rendszer folyományaként az önkiegészités korlátlan és szokatlan érvé­nyesülése volt. A rendi szervezet korában a szellemi és vagyoni túlsúly a pa­pokkal szemben a hivataloskodó nemeseknél és patronusoknál lévén, a refor­matio szervezeti elvei dacára az önkiegészités rendszere a való helyzettel nem állott ellentétben. Az egyházmentő nagy munkát a vagyonos nemesség oldotta meg s ezért a befolyását biztosítani is kívánta. Ma a helyzet megváltozott, de azért nyomatékosan hangsúlyozom, hogy a politikai formáknak az egyházi szervezetekre való erőszakolása : téves irány­zat volt és téves irányzat marad minden időkre. 2 Ez a kialakulás jól megjegyzendő, mert a ref. egyházban ekkor még a papi elem és világi elem külön tanácskoznak. Az 1872. évi szervezet szerint az egyházkerületi közgyűlés elnöke : a világi főgondnok vagy helyettese. 23

Next

/
Thumbnails
Contents