Tóth György: Az Unitárius Egyház Alkotmányának vázlatos jogtörténeti kifejlődése - A"Keresztény Magvető"füzetei 10. (Kolozsvár, 1933)

indult ellenünk. Az unitáriusoknak a főkormányszéki hivatalokból való kizárása (1713) után Steinvill katonai parancsnok katonai erővel elvette a főtéri templomot s ezt követően elvették a szentpéteri külvárosi unitárius templomot a hozzátartozó javadalmakkal együtt s végül az óvári iskola helyett kapott főtéri iskolát is, A Kolozsvár főterén volt iskola elvétele (1718) az unitárius világi főembereket a cselekvés terére szólította, akik 1718. IV. 8-án az unitárius egyház megmentésére egy fölhívást bocsátottak ki. Ez a fölhívás az unitárius világi elemet közös munkába állította s megszületett az unitárius összetartás.

Ennek eredményében a vidéki feladatok megoldására egyszerre hét gondnokot választottak, kik közül: Biró Sámuel és Simon Mihályt főgondnokoknak tették meg.

A világi elemnek az egyházi élet terére való eme nagyarányú bevonulása szükségszerűen éreztette az activitás hatását és mert a református egyházban már szemlélhették a világi főurak szervezett testületét: a Főtanácsot, az Unitárius Egyházban is kialakult az Ecclesiastico-Políticum Consistorium, későbbi nevén a : Supremum Consistorium.

Az Ecclesiastica Disciplinának 1694-ben történt javított kiadása az egyházi élet rendes folyását ez átmeneti korszakban (1694—1718) föltétlenül biztosította, azonban nem lehetett és nem volt akadálya, hogy a világi elem az egyházi élet irányításában az őt méltán megillető helyet alkotmányosan is elfoglalhassa.

— 15