Tóth György: Unitárius egyházi törvények a papválasztásról. Jogtörténeti tanulmány (Kolozsvár, 1910)

UNITÁRIUS EGYHÁZI TÖRVÉNYEK A l’APVÁLASZTÁSRÓL.22

melle, a rendelési jogának gyakorlása tekintetében, segédek adattak. De hogy minő hatáskörrel, arról semmi adatunk nincs.

Valószínű, hogy csak informativ hatásköre volt a főjegyzőnek és igazgatónak, mert más szempontok alig vezérelhették az akkori főtanácsot a püspökre ruházott rendelési jog helyes gyakorlásának szem előtt tartása esetén. x\. testületben való rendelésre ott lett volna a Képviselő-Tanács.

Lényeges azonban reánk nézve az, hogy a belső emberek tétele tekintetében ebből a korból származik a püspököt megillető nagyobb befolyás és széles hatáskör.

III.

A nyilvános pályázat és választás korszaka.

(1840—1845.)

A belső emberek rendelése nem az unitárius egyház autonom jogának fokozatos kifejlődése, hanem a világi hatalom által octroyált, idegenszerü intézmény lévén, nem csodálkozhatunk, ha egyházunk eme rendszertől idegenkedett. A protestáns egyházak önrendelkezési jogával és azok szabad szellemével soha sem fért össze a centralistkus eszméknek szolgáló rendszer.

Ennek tulajdonítható, hogy a XIX. század harminczas és negyvenes éveiben mind jobban és jobban erősbödő szabad közszellem az egyházak belső életében is éreztette hatását.

Az egyéni szabadság postulatuma: az egyesek szabad rendelkezési jogának gyakorlása iránti vágy a protestáns egyházakban jelentős szereppel biró világi elemet arra ösztönözte, hogy jogainak gyakorlását követelje. Ez hozta fölszinre az erdélyi unitárius egyházban is a belső emberek minél szabadabb szellemben való választásának rendszerét

Bölönnek jutott az a dicsőség, hogy az 1840. évi augusztus hó 25.-én tartott zsinaton egyházunk a megelőző korszak rendelési rendszerétől a nyilvános pályázattal összekötött választás rendszerére tért át. Ez az akkori korszellemnek jellegzetes jelensége.

A Superintendentia ugyanis köteles volt az esperességek utján az egész statusbeli papokat fölszólítani, hogy az ürese