Tóth György: Unitárius egyházi törvények a papválasztásról. Jogtörténeti tanulmány (Kolozsvár, 1910)
JN ITA RI US EGYHÁZI TÖRVÉNYEK A I'APVÁLASZTÁSUÓl..21 A jelen korszakban keletkezett egyházi törvények a „rendelés elvét“ a legfőbb hatóság útján a legjobb szándékkal igyekeztek az életbe átvinni, azonban az unitárius egyház legfelsőbb hatósága: a Generale Consistorium (főtanács) a rendelés jogát a XIX. század elején mondhatni korlátlan jogkörrel a püspökre ruházta át. Ez a világi hatalom által megkívánt rendelés elvével nem ütközvén össze, az egyház beléletében a jogok gyakorlása a legfőbb hatalom által (Generale vei Synodale Consistorium) törvényszerüleg lett e kérdésben a püspökre ruházva. A vonatkozó egyházi törvényt nem találtam meg, de nyilvánvaló, hogy az egyház beléletének reorganisálása körül nagyon tevékeny Körmöezi János alatt, püspökségének az elején kellett végbemenjen ez a változás, mert 1833-ban arra történik utalás, hogy éljen „szokásban volt törvényes auetoritásával“. A vonatkozó eset és határozat a következő: A Mesterek jobb móddal lehető tanítások hozatván elő, s arr azon ok hozatván fel, mint serkentő, hogy illő papsággal jutalma tatnának meg annak idejében, ennek pedig több akadályai említetvén Végzés: A Superintendentia éljen a szokásban volt törvénye autoritásával, s midőn alkalmatos Mesterek vágynak, azok közül rendeljen, mint a Canon tartja, az ürességbe jött papságokra. A püspököt megillető rendelési jog kitűnik az E. K. Tanácsnak a következő, 1834. évben kelt alábbi határozatából is: „A Diocesisekből Consistoriumunkhoz feljött visitatioi és partialisi Acták közt olyan tárgyak fordulván elő, mint t. i. a papok és mesterek változásai, Ekklézsiai Vakantiák és Ministerek differentiái az Ekklézsiákkal. Végzés: Az ilyentén nemű tárgyak a közelebbi Syiiodus által a Főtisz. Superintendentiának lévén igazítás végett által adva, úgy azok mostan is oda irattassanak által, segédül neveztetvén ki Generális Nótárius és Rector Professor atyánkfiái“. Hogy melyik volt ez a „közelebbi Synodus“, azt határozottan megjelölni nem lehet. Az 1833. évi ürínösi zsinatot szokták elfogadni ilyennek, habár az kizárólag az érdemes mesterek papságra való előléptetéséről rendelkezve, hatalmazza föl a püspököt a rendelési joggal. Érdekes azonban, hogy a püspök köri felügyelő gondok közvetítésével, a nélkül azonban, hogy az esperesnek jogában állott volna ajánlatot tenni a kinevezendő szomélyérenézvo.
