Frencz József - Erdő János (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház szervezeti törvénye - Az Unitárius Egyház törvényeinek gyűjteménye 4. (Budapest, 1942)

Ferencz József: Az unitárius egyházalkotmány jogtörténeti forrásai és mai problémái

elfogadta, de a kor viszonyai szerint az egyház alkotmánya kezdetben mégis csak zsinat-konzisztoriális rendszerű volt és a kimutatott fejlődés eredményében jutott el: a zsinat-presbiteri rendszerig. A magyar unitárius egyház jelenlegi alkotmányát a zsinat-presbiteri elven felépült alkotmánynak kell minősíteni. A zsinat-presbiteri rendszer . . . lényegileg a zsinati rendszerben csúcsosodott ki, a presbitériumok nélkül. Ennek fejlődését nem a községek presbitériumaiból kiindult fokozatos testületek irányították, hanem az önmagát kiegészített Főtanács (Supremum Consistorium) döntött és cselekedett. A zsinatokon kezdetben a papság irányította a híveket, holott a protestáns egyházalkotmányok a világi elem paritásos befolyását igénylik. A vegyes Főtanácsban ez vált valóra. A zsinati unitáriusság, az egyházzal szemben felelősségének magaslatán állva, határozott és cselekedett mindig“.

Egyházalkotmányunk jogtörténeti forrásanyaga jelentős része könnyen hozzáférhető dr. Tóth már említett 1922. évi kiadványában.

Az 1597. évben alakult Consistoriumra vonatkozóan Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke c. hatalmas tanulmányában találjuk az alapvető adatokat.

Az 1626. évi Radeczky Bálint püspökünk által egybeállított Discipline ecclesiastica latin nyelven kiadott egykori példányai nem Italálhatók fel, újra kiadta dr. Tóth idézett munkájában, továbbá ennek mintegy függelékeként közli az 1614. évből való „Az egyházközségek vizsgálata alkalmával követendő rend“ c. szabályzatot Márkos Albert tanár fordításában, valamint az 1629 évből származó „Szükséges utasítások az egyházi rendszabályokhoz“ címen egybeállított rendelkezéseket.

Egyházalkotmányunk kialakulására vonatkozóan dr. bölöni Mikó Lőrinc Canongyűjteménye nem mindenben egyezik meg dr. Tóth későbbi fejtegetéseivel, s az újabban élőké-, rült adatok alapján, valamint e korszak egyházalkotmányi kérdéseit tárgyaló, 1942-ben megjelent alapvető munka dr. Miklós Ödön: „A magyar protestáns egyházalkotmány kialakulása a reformáció századaiban“ áttanulmányozása után úgy érezzük, hogy a fejlődés helyes menetét dr. Mikó Lőrinc fogalmazta meg, míg dr. Tóth véleménye kialakítását erősen

4