Tóth György (szerk.): Az Unitárius Egyház rendszabályai 1626-1850 - Az Unitárius Egyház törvényeinek gyűjteménye 3. (Kolozsvár, 1922)
I. Könyv
52 Megjegyzések. 1626-1694. I. E korszakot rövidesen a papi szervezet korszakának lehetne nevezni. A közismert egyháztörténelmi adatok szerint a reformatio korában az unitárius egyház is az akkori nyilvánosság legtekintélyesebb fórumán: a zsinatokon fejtette ki a legszélesebb körű tevékenységet. A reformatio elvi alapja folytán a világi elem is activ részese lett ugyan az egyházi életnek, azonban a hitvitázó zsinatokon a világi elemet az udvar és a nemesek részvétele képviselte. Ezenkívül a világi elem befolyása az egyházközségekben csak a pátronusságban és a belső emberek választásánál nyilvánult meg.1 A vallási elvek formulázása s az egyházi élet szervezése a zsinatokon a papság kezében volt. Ezért a zsinatok elnöke: a püspök és a zsinat tagjai: a belső emberek, akik bírságolás terhe alatt kötelesek voltak a zsinatokon megjelenni. Az átalakulás a világi elemek társadalmi súlyához képest igazodott s épen ezért különös gond fordítandó annak a kiderítésére, hogy az unitárius egyházban a zsinat, mint a papok közgyűlése, mikor vesztette el ezt a kizárólagos testületi jellegét és a v.lági elem mely időtől kezdve és milyen számarányban kezdett a zsinatokon rendszeresen részt venni.1 2 A zsinat (sancta synodus generalis) az unitárius egyházban kezdetben a legfőbb közgyűlés volt. Ebből a nézőpontból kell kiindulni s a változásokat, a történelmi fejlődés vizsgálatánál, a világi elem fokozatos érvényesülésében keresni. A zsinat, mint törvényhozó testület, kezdetben az unitárius egyház alkotmányában a kizárólagos szerv. A zsinatok kezdetben oly generalis gyűlések, hogy az 1626. évi Disciplina Ecclesiastica ennek szervezetével részletesen nem foglalkozik. Az 1694. évi D. E. is csak a toldásokban tesz idevonatkozólag egészen rövidre fogott intézkedést. A németországi consistoriális rendszer, mint központi administrativ szerv, a külföldi viszonyokat jól ismerő Blandrata és Hunyadi Demeter püspök előtt nagyfontosságu intézménynek tűnvén fel, azt egyházunkban már az első szervezkedés idejében szerencsésen megvalósították.3 1 Ez okból is helyesnek tartom egyházközségeink történetének a megírását és mielőbbi kiadását. 2 A supremum consistorium létesítésével kapcsolatban találunk adatokat arra, hogy a zsinaton a világi elemet kiküldöttek képviselik. 3 A gyakorlatban igy nyert megvalósulást: a presbyteri rendszer az egyházközségek igazgatásában; a püspöki administíaciö a consistoriumban s a kettőnek összeegyeztetése: a zsinat-presbyteri rendszer a zsinaton: a törvényhozásban.
