Tóth György (szerk.): Az Unitárius Egyház rendszabályai 1626-1850 - Az Unitárius Egyház törvényeinek gyűjteménye 3. (Kolozsvár, 1922)
I. Könyv
Hatodik rész. A gonosztevők főbenjáró büntetéséről. Azoknak, a kiket megillet a jog, hogy a gonosztetteket főbenjáró büntetéssel sújtsák, tanácsul kell adni, hogy a bűnösöké^ legalább egyelőre ne vegyék keményebb elbírálás alá, mint ahogy a nem csekély szigorúságot magábanfoglaló Mózes törvénye régen parancsolta. Következőleg enyhítsenek a törvény szigorán is, mivel mindnyájunknak a Krisztus szelíd és kegyelmes lelkét kell követnünk, főképp, ha azt a jóknak és ártatlanoknak védelme szükségképpen meg nem kívánja és a közjónak is más értelemben eleget lehet tenni. Intendők tehát, hogy ne legyenek vérszomjasok és főbenjáró büntetésekre hajlók ; hanem a szelidebb Ítéletre térjenek s másokat is arra térítsenek. Ily módon legalább ritkábbak lesznek a főbenjáró büntetések. Névszerint azok, a kiket rajta kaptak, hogy lopás bűnébe estek, de senki élete ellen nem törtek, a fejükkel soha se lakóijának. Különben is, sem a Mózesi törvény, sem a régi rómaiak törvényei nem rendelik, hogy ezeket halállal, hanem enyhébb büntetéssel büntessék. Nem is szólva az igazságról, mely nem tűri, hogy azokra ily kegyetlen büntetést szabjanak. Még ama helyeken is, hol a tolvajokat különbség nélkül felakasztják, akadtak olyan kitűnő jogtudósok, a kik a büntetésnek ezt a nemét elkárhoztatták. Ezért a keresztény bírákat tanácsadással vissza kell tartani az ilyen kegyetlenségtől; de inkább csak magán utón mint nyilvánosan és különös bölcs- megfontolással, nehogy ez a tolvajok és gonosztettek pártolásának tűnjék fel. Hogyha pedig valaki, a kit a dologra nézve több Ízben figyelmeztettek és okokkal meggyőztek, a kegyetlenkedést tovább folytatná : azt az egyházi rendszabásban megállapított s a Krisztustól és az apostoloktól előirt vizsgálattal hűtlennek lehet nyilvánítani.1 Egyébként azok, a kik a főbenjáró büntetést olyan bűnösökre állapították meg és határozták el, kikre nézve a Móses törvénye is azt parancsolta, [azokról, a kik a szent foglalatosságban vétettek, nem beszélünk] nem tekinthetők a hívek közönségéből kizárandóknak, ha nyilvánvaló, hogy a lelkiismeret sérelme nélkül másképpen nem Ítélhettek s a vérontástól különben is iszonyodnak. 36 1 .notari' a magyar jogban nota infidelitatis — hűtlenség.
