Tóth György (szerk.): Az Unitárius Egyház rendszabályai 1626-1850 - Az Unitárius Egyház törvényeinek gyűjteménye 3. (Kolozsvár, 1922)
I. Könyv
33 Rohamosan ne történjék semmi, hanem lassanként, de azért a dolog kitartással szorgalmazandó és a kezdeményt nem kell félbenhagyni, még ha mindjárt eredmény nem is követné. Aközben pedig, midőn valamit közös megegyezéssel elhatározunk, a szent rendszabásnak ezt a részét, a mint lehet gyakorlatba kell venni. Mindezek nemcsak igen szükségesek, hanem hasznosak is arra, hogy tudniillik azokat, a kik vétkeztek, vagy önmaguk a lelkipásztorok, vagy a barátok, magán utón megintsék és a jó magaviseletre visszatérítsék. A hol a kezdeményezés hasonlóképpen eredhet azoktól is, a kik olykor arra hajlandóbbaknak látszanak. Arra is figyelmeztetni kell — úgy nyilvánosan, mint magán utón — főképp az e hitet valló hallgatókat, hogy a gonoszak társaságát kerüljék. Mindahoz, a mi az egyházi rendtartás1 végén van, ha annak többi részeit is szemelőtt tartják, lassanként igy megleszen az előrehaladás, hogy az egyház közrendszabása szentesítést nyerjen. Hogy ez gyümölcsözőleg, zavar és időhaladék nélkül gyakorlatba vehető is legyen, célszerűnek látszik, hogy a hallgatóságnak egész tömegét, mintegy osztályokra2 és rendekre tagolják szét, minden osztálynak esperest és diakónust rendeljenek, a kik a többi testvéreket, — főkép a saját osztályához tartozókat, — felvigyázzák. Ezekhez azokat, a kik vétkeztek, be kell jelenteni, ha a magánintelemre vagy észre nem tértek, vagy a vétség súlyosabbnak látszik. Az esperesek aztán a bűnöst, vagy maguk, vagy a többi egyházkörök espereseivel együttesen, vagy pedig, ha a dolog úgy kívánná, a saját egyházkörük gyűlésén, intsék és dorgálják meg s a jövő eshetőségekre tekintettel tartóztassák le. Hogyha az egyházból valaki kizárandónak látszik, arra elégséges lehet annak az egyházkörnek Ítélete, melyhez a bűnös tartozik és a többi összes körök lelkipásztorainak és espereseinek beleegyezése. Az egyházkörök között olyan rend is megállapítható, hogy a gyűléseket különböző időben tartsák. Hogyha pedig az egyházkörben, renden kivül, olyan valami ügy merülne föl, mely nem tűr késedelmet, akkor az összes körök esperesei, az egyházközségek pásztoraival együttesen, terjesszék az ügyet azokhoz a névszerint meghívottakhoz, kiknek jelenléte a dologban szükségesnek mutatkozik. A kiközösitési határozatot azonban, ha erre kerül a dolog, bármelyik 1 L. az 1626. évi Disciplina Ecclesiastica Radeciaiia utolsó fejezetének pontjait. 2 Mai használatban : egyházkörökre, megyékre. 3 3
