Tóth György (szerk.): Az Unitárius Egyház rendszabályai 1626-1850 - Az Unitárius Egyház törvényeinek gyűjteménye 3. (Kolozsvár, 1922)
I. Könyv
27 volna abban az időben, hanem csak hogy azzal legritkább esetben éltek, mint ami a hívekre közömbös dolog, minthogy az intézményekből és Pál apostol Írásaiból nyilvánvaló, hogy tetszésükre volt hagyva, hogy mikor éljenek és mikor ne éljenek avval. „Valahányszor eszitek és isszátok stb. 1. Cor XI.“ Ezért kellett határozott terminusokra megszabni annak a kiszolgáltatását, amint ez tényleg van. A dési complanatio is bizonyítja, hogy a csecsemők keresztelése teljesen fé beszakadt, ahol megparancsolják, hogy megint gyakorlatba kell venni. Sőt Socinus is a vízzel való keresztelésről igy tanít: a keresztelés nem szükséges, amivel én is könnyen egyet értek legalább is annyiban, hogy senkit meg nem keresztelnék, amig a hitvallásra és a kérész elés megértésére rá nem jött, amint nálunk néhol cselekszik. 4. A midőn a dési Complanatió folytán a Krisztus segítségül hívásáról szóló intézmény a Disciplina Ecclesiasticaba a papi kötelességekről szóló harmadik artikulus magyarázataképen bevétettetett — értsd ezt a Radecianat — mivel az újabb Disciplinaban ezt, vagy ehhez hasonló betoldást nem fogsz találni. V. ö. itt a 8. p. 5. A Radeciánának a papi kötelességekről szóló 7. articulusából vagy az látszik, hogy nem volt egyformán meghatározva az istentisztelet rendje, úgy, hogy bárki bármit elhagyhatott, vagy az, hogy némelyek bölcsebbek akartak lenni, mint azt a szükség kívánta ; a könyörgés e őtti, vagy utáni vasárnapi prédikációt azonban némelyek kihagyták; ma azonban a gyakorlat által mégis annyira meg van erősödve, hogy elhagyni — hacsak véletlenül feledékenységből nem történik — csaknem vétek és nem tanácsos a gyakorlattal ellentélbe kerülni. 6. Úgy látszik a 8. §-ból, hogy Dávid Ferencnek a Krisztus segítségül hívására vonatkozó lappangó hagyományai még gyakorlatban voltak; vagy azok a zsidózók voltak, akik akkor, sőt a jelen századig unitárius nevezet alatt lappangtak a mi egyházunkban; ma azonban káthekisták nevezet alatt lappangnak* * A 4. pontban hivatkozott 3. §., továbbá ?z 5. pontban hivatkozott 7. §. és a 6. pontban hivatkozott 8. §. helyesen a D. E. Radeciananak ama pontjaira vonatkoznak, amelyek a ,De officio omnium in genere, qui ministerio funguntur“ címfelirat alatt Ili. VII. és Vili. számmal vannak jelezve. Az 1—b. pontok alatt látható szöveg Márkos Albert fordítása.
