Tóth György (szerk.): Az Unitárius Egyház rendszabályai 1626-1850 - Az Unitárius Egyház törvényeinek gyűjteménye 3. (Kolozsvár, 1922)
II. Könyv 1694 - 1718
Az egyházi rendtartás.* A helyes és illő rendnek, amely mintegy csirája és hajtása a jó törvényeknek, oly nagy hatalma van, hogy nélküle bármikor, akár állami, akár egyházi ügyekben valamit szerencsésen kezdeményezni, vagy óhajtott tényleges eredményhez vezetni alig lehet. Ez okból minden időnek minden egyháza, amely az isten hatalmas szavára a Krisztus zászlója alá összegyűlt, követve az apostol parancsát (I, Kor. 14.), hogy mindenek illően és renddel legyenek, nem csak arról gondoskodott, hogy mit tanítson és hogy a Jézus Krisztus juhait milyen eledelen és táplálékon legeltesse, hanem a legnagyobb igyekezettel, hittel és buzgósággal utánajárt és megfigyelte azt is, hogy a keresztény társadalom igazgatásának munkájában milyen rendet tartsanak meg. Ezeknek a példáját követve, az egyház építése tekintetében bízva az isteni segítségben, és utánozva mennyei bölcsességükről hires embereket, mi is elhatároztuk, hogy az isten háza építésére kiadjuk azt a keveset, amit tehetünk. Két dolog van általában, még pedig nagyfontosságu, ami a leghatalmasabb isten titkainak minden sáfárját nem csak csodálatosan ékesíti, hanem a legjobb arra is, hogy tanításával sok gyümölcsöt hozzon, tudniillik a tan tisztasága és a büntelen élet feddhetetlensége. Mert a minden dolgok legfőbb alkotója nem csak arra teremtett minket, hogy az Isten jótéteményeit, törvényét és Ígéreteit szemléljük, hanem arra, hogy cselekedjünk is, és hogy életünk rövid lefolyása alatt a szeretet munkáit gyakoroljuk is. Ezért van a prófétánál (Esaias 29; Máté 15.): Ez a nép ajkával tisztel engem, szive pedig távol áll tőlem. És Pálnál (I. Kor. 4.) Hanem elmegyek röviá idő alatt hozzátok, ha az Úr akarja, és megismerem nem a beszédét azoknak, akik fel vannak fuvalkodva, hanem lelki erejét. Mert nem beszédben áll az Isten országa, hanem a lélek erejében. * 16Q4. évi szöveg.
