Tóth György (szerk.): Az Unitárius Egyház rendszabályai 1626-1850 - Az Unitárius Egyház törvényeinek gyűjteménye 3. (Kolozsvár, 1922)

II. Könyv 1694 - 1718

94

Hogy pedig a tanítók az Úr szőlőjének művelésénél minél könnyebben és helyesebben tüntessék ki mind a két dolgot, tudniillik az egészséges tant és az élet feddhetetlenségét, a régiek az egyházi ténykedések minden tisztségét bölcsen szétosztották zavarok elkerülése végett bizonyos részekre és osztályokra. Némelyeket ugyanis püspökeikké és papjaikká, másokat espereseikké és diákonusaikká tettek, megszabva rendesen kinek-kinek a maga kötelességeit. Hogy pedig ez, ha valaha máskor, úgy ebben a leginkább elromlott században a megfelelő rendtartás helyes szabályozása szerint történjék meg, illő, hasznos és méltányos.

Mert helyesen mondotta a bölcs (Példabesz. 10.) A bölcsesség megőrzőjének útja életre van. aki pedig a dorgálást megveti, téved.

Továbbá ez az egyházi rendtartás, hogy a dolog lényegét kevés szóval összefoglaljuk, különösen három dologból áll.

I. Az egyesek kötelességeinek felsorolásából, —

II. A tévedéseknek és hibáknak előbb magán, majd nyilvános vádolásából, —

III. Végül azoknak a kitagadásából vagy kiközösítéséből, akik komoly megbánással megjavulni semmiképpen nem akarnak.

Első rész.

Valóban a királyok királya és az uralkodók ura, Jézus Krisztus még nem kötözte meg a sátánt, hanem még mindig dühösen és hatalmasan uralkodik az a gonoszokban ebben a gazságba merült században, sőt még az egyház kegyes tagjai között is zsarnoki módon garázdálkodik. Eközben látjuk, hogy az egyházakban új magyarázatok és eretnekségek támadnak, amelyek mikor a köz- és magán-békét egyaránt megzavarják, sokaknak keblében a gyűlölet és harag mérgét táplálják és nevelik, hogy a lélek lassanként növekedő elégedetlenségével vészhozó ellenségeskedéseket gyakoroljon.

Ezért, hogy az egyház békéjéről és nyugalmáról gondoskodjunk és hogy az egyeseknek szabatosabban meghatározott kötelességei ne csak a szájon forogjanak, vagy leírva papiroson járjanak körül, hanem hogy azokat az egyház használatára nem megvetendő eredménnyel és haszonnal is alkalmazzuk: mindenek előtt egy nehány olyan törvényt kell előrebocsátnunk, amelyeket az egyházi tanácsban kell megtartani.

I. A lelkészek és egyházi szolgák egész egyetemében senki