Tóth György - Költő Gábor: Az Unitárius Egyház szervezete - törvény a fegyelem felelősségéről - Az Unitárius Egyház törvényeinek gyűjteménye 2/1. (Kolozsvár, 1922)
17 zott kívánságoknak nem lehetett nagyobb hatása és láthatóbb eredménye.1 Az E. K. Tanácsnak 190 — 1909. szám alatt hozott határozatával elfoglalt álláspontja is alig volt több hatósági óhajnál és jókívánságnál, mert nem szervezte a kivitelhez megkivántató egységes bizottságot. A teljesen külön felfogású tagokból alkotott bizottságok az egyházi törvényekben annyira óhajtott egységes belső szellemet nem válthatták valóra, amint ezt a lefolyt évek igazolják. A törvényelőkészités sokkal szélesebb körű tanulmányozást és sokkal mélyrehatóbb munkásságot igényel, semhogy azt csak úgy egyéni ötlet és belátás szerint elvégezni lehetne. Az egyházak dogmatikus elkülönülése és történelmi fejlődése minden egyes tétel beállításánál föltétlenül követendő irányt szabnak és minden egyes törvényszakasz megszerkesztésénél kikerülhetetlen korlátot alkotnak. Ezek a szempontok a fegyelmi törvénynél különösen érvényesülnek. A fegyelmi törvények belső természetűknél fogva ugyanis nemcsak megtorló szabályok, hanem egyúttal nevelő, erkölcsfejlesztő regulák is. A fegyelmi törvény nevelő hatását, jellemfejlesztő erejét a múlt idők ily irányú törvényeinek eredményeként jól ismerjük. Ezekre nem terjeszkedünk ki. Hangsúlyozzuk azonban, hogy ezek a fegyelmi törvények a kor kívánalmainak megfelelő szellemben kell, hogy alkotva legyenek, mert különben a várt eredmény a leghelyesebb végrehajtás mellett is elmarad. Ebből a szempontból nehéz feladat a szabad szellemű és irányú unitárius egyház részére olyan fegyelmi törvényt alkotni, amely a történelmi fejlődést óvó egyházi szervezet kellő értéklésével az egyénieskedésig menő szabad felfogást is kielégítheti. De vigasztalhat az a tudat, hogy minden emberi alkotás csak ideig-óráig tartó lépcsőfokozat a haladás útján és hogy minden törvény csak addig hat, amig a korszellem igényeit kielégítheti. Mihelyt a közfelfogás valamely törvényt elégtelennek minősít és az elégtelennek is bizonyul : befejezte rendeltetésének útját. * Lásd az I. kötet 511—216. lapjait; továbbá a 111. kötet előszavát és a 180—184. lapjait. A K. M. 1922, évi 2. füzetében a 111. kötet munkámról irt ismertetésben foglalt megjegyzésekre csak az lehet a válaszom, hogy én az 1626—1850. évek egyházjogi anyagának a felszínre hozását és rendszerbe foglalását igyekeztem megoldani. Kritikusom helyesen mutatott rá, hogy az 1626. év előtti és sz 1850—1899. évi joganyag kimaradt. Ennek a könyvben megtalálható a magyarázata. Ferenczi O. pedig az U. Közlöny 1921. évi 8—10. számában az 1. kötet ismertetése rendén megállapította, hogy csekélységem a XX. (1900—1920.) század vonatkozó törvényelőkészitését és törvényhozását nagy szorgalommal áttanulta ; a Főtanácsok és E. K. Tanácsok jegyzőkönyveit — a Főtnnácsi bizottságok javaslatait és jelentéseit — az egyes egyházkörök indítványait, sőt egyházi lapjainkat is figyelemmel átkutatta és szakértelemmel feldolgozta. (L. a 159. lapon). Utalok a K. M. 1922. 3-4 füzetében (150. 1.) dr. B. I. cikkére, aki tárgyilagos becsületességgel az U. Közlöny 1919. évi 2—3. számában foglalt ismertetésemre reá mutat, amelyről azonban a „Tartalomjegyzékében —talán tévedésből — annak Idején megfeledkezett. A saját Indítványaimmal való bővebb foglalkozásnak az a félre nem érthető magyarázata, hogy indítványaim az általam felütött rendszerhez igazodtak. 2-^áAsius EGYHÁZ
