Ferencz József (szerk.): IV. törvény. A Magyarországi Unitárius Egyház belső embereinek választásáról és kinevezéséről. V. törvény Belső emberek változása alkalmával a javadalom megosztásáról - Az Unitárius Egyház törvényeinek gyűjteménye 1p. (Budapest, 1941)
f chiában maradni, s ha oda hagyja, egyházi jogait elveszti, s a kepehátralékot se veheti el. (Kol. főt. 1682.) 7. A Szent György nap után elhalálozott papok helyett a szolgálatot a szomszéd papnak kelletvén tenni, az özvegyek kötelesek ezeket élelmezni. (Disc, eccl.) A XIX. században a belső emberek választására vonatkozó törvényben találunk intézkedéseket a jövedelem megosztására vonatkozó rendelkezést illetően. Ugyanis a belső emberek rendelésére vonatkozó 1889. évi törvény 5. szakaszában rendelkezés van, hogy az „ürességbe jött lelkészi állomásra a választást a püspök rendeli el, lehetőleg úgy, hogy annak betöltése Szent György, vagy Szent Mihály napkor eszközölhető legyen“. E rendelkezés azt célozta, hogy az őszi és tavaszi alkalmakkor munkakezdés előtt és munkabefejezés után a lelkészi cserék a legkönnyebben eszközölhetők, mert nem merül fel probléma a természetbeni javadalom megosztásából. E törvény 16. szakasza világosan ki is mondja, hogy „az időközi lelkészi változásokkal szükséges bérmegosztás s más hasonló természetű ügyekre nézve az esperes a vonatkozó egyházi törvények értelmében a felügyelő gondnokkal együttesen intézkedik. Az ebből felmerülhető panaszok az E. K. Tanács által intézteinek“. A vonatkozó egyházi törvények nagyon általános jellegű kijelentéseket tartalmaznak: A kolozsvári főtanács 1821. januárius hó 21-én hozott határozatával kihirdetni rendelte, amaz egyházi törvényt, hogy kit illessen az egyházi szolgák által használható földeken az őszi termés, és kit a tavaszi, az oly eklézsiában, melyben a pap vagy a mester a változás rendes idején, azaz Szent György napkor változik, mert a Canon nem tudásából nehézségek keletkeztek. E határozatban azonban nincs kitüntetve, hogy mi volt az akkor érvényben állott törvény s a rendelkezésemre álló forrásokból most sem tudtam megállapítani. A kolozsvári főtanács 1846. évben 40. sz. a. az aranyostordai kör felirata folytán akként határozott, hogy: „a belső emberek közül, ha a pap vagy oskolamester a megtett trágyázás után arról egy évi hasznot nem vett, az utána következő pap vagy mester a legitimálandó becsű szerint a tett trágyázás árát megfizetni tartozik; önként értetődvén, hogy ott, hol az eklézsia tartozik a belső emberek földjét trágyázni, az ily nemű becsű árt kifizetni az köteleztessék1.. Ugyancsak a kolozsvári főtanács 1859. augusztus 31-én 63. sz. a. a medeséri és csíkszentmártoni papok cseréje alkalmából akként határozott, hogy: „mind a két pap a főtisztelendő püspökhelyettes határozata értelmében abban az eklézsiában, melyben Szent Mihály napig szolgált, a földek szerzeményeit egészben, a kepének felét vegye el“. 26
