Tóth György: Az Unitárius Egyház zsinattartási joga (Budapest, 1941)
\ törvénycikket létrehozta, már az 1848 : XX. t.-c. által túléltnek tekintendő. Az a bécsi szellem, amely az 1790: XXVI. t.-c. rendelkezéseit életrehívta, a magyar nemzeti állam szempontjából örökre megsemmisültnek tekintendő. Jogos tehát a kérdésnek a felvetése. Az erdélyi protestáns egyházakat megilletett szabad zsinattartás kérdése teszi ezt felvethetővé. Az egyházak ezirányú autonómiájából származható államellenes irányzat leküzdésére elégségesnek mutatkozik az engedélyezési rendszer helyett a bejelentési rendszer. Az engedélyezési rendszer megkövetelte : a) a résztvevő személyek számára, b) a tárgyalandó ügyekre, c) a zsinat tartásának helyére nézve az előleges beleegyezést.1 A bejelentési rendszer is megkövetelhetné ezeknek a bejelentésben leendő közlését. Az engedélyezési és bejelentési rendszer kérdése szükségszerűleg az állam és egyház közötti viszony kérdésén fordul meg. Dr. Notter Antal ezt a viszonyt két csoportra osztja : a kapcsolat és elválasztás rendszerére.2 A kapcsolat rendszerei szerinte : a) az állam jogi alárendeltségének, b) az egyház és állam jogi mellérendeltségének és c) az egyház, illetőleg a felekezetek jogi alárendeltségének rendszere. A fent érintett elvi állásfoglalások szerint Erdélyben az egyházak ügye annyira az állam ügye is volt, hogy az egyházak 1 Ezzel a kérdéssel a protestáns egyházak a múltban, amennyire tájékozottságom terjed, nem foglalkoztak. Kovács Ferenc jogtanár egyházjogában (1877. évi II. kiadás, 153. o.) találkozunk ezzel a felfogással: Tiszteletben kell tartanunk a fennebb érintett szabályzatot (t. i. az 1790 : XXVI. t.-cikket), mert ez mindezideig törvény erejével bír, de hisszük, hogy a magyar törvényhozás legközelebb változtatást fog tenni azon s a protestáns egyházat e tekintetben is természetes jogába fogja visszahelyezni. 2 Az állam és egyház elválasztása a történelem igazolása szerint azoknak az erkölcsi tényezőknek a kikapcsolását jelenti, amelyeket az egyházak képviselnek. 14
