Tóth György: Az Unitárius Egyház zsinattartási joga (Budapest, 1941)
13 Szerintem az erdélyi protestáns egyházak autonómiájával szemben az 1868 : XLIII. t.*c. után nem lehet egyszerűen az 1790 : XXVI. t.-c. 4. §-ára utalni. Ezt kizárja az erdélyi 1790. évi Lili. t.-c. rendelkezése. Más törvénymagyarázat e területen aligha helytálló. Az alkotmányos érzés és törvénytisztelet inkább azt sugallja, hogy az erdélyi 1790: Lili. t.-c. módosításaként az 1790 : XXVI. t.-c. 4. §-a kiterjeszthető volna az erdélyi területekre is. Ilymódon lehetne elérni az előzetesen engedélyezni kért zsinati törvényhozás kérdésében is a «tökéletes egyenlőség» tiszteletben tartandó elvét. Ennek az elvi állásfoglalásnak a tételes törvényen gyökerező helytállóságára is reámutathatok. A Magyarország és Erdély egyesítésének1 részletes .szabályozásáról szóló 1868 : XLIII. t.-c. 12. §-a kimondja : «Azon törvények alkalmazása, amelyek Magyarország és Erdély törvényhozásának egyesülését megelőzőleg Magyarország külön országgyűlésén alkottattak, az erdélyi területre nézve — amennyiben szükséges lesz — törvény útján fog eszközöltetni». Ez a rendelkezés alkalmazandó az egyházak tekintetében is azokban a kérdésekben, amelyekre nézve Erdélyben külön törvények voltak és amelyekre nézve Magyarország külön országgyűlésén keletkezett törvények az erdélyi területre is kitérj esztendőknek mutatkoznak. Az unitárius egyház a hívek számszerűségénél fogva nem nagy súlyú, de történelmileg a magyar unitárius hitvalláshoz kapcsolódó vallásszabadság elve az egész kultúrvilág előtt a magyar unitárius egyháznak oly nagy erkölcsi súlyt juttatott osztályrészül,, hogy négy évszázados története alatt minden államhatalom a puritán erkölcs és felvilágosodás egyházát a megillető tiszteletben és elbánásban részesítette. IV. E kérdéssel kapcsolatban az összes protestáns egyházak szempontjából felvethető az a kérdés is, hogy az egyház és állam közötti viszony mai közjogi szemlélete mellett is fenntartandó-e a zsinattartás engedélyezési rendszere. Az a korszellem, amely a magyarországi 1790 : XXVI. 1 Magyarországi 1848 : VII. és az erdélyi I. t.-c.
