Gyerő Dávid: Kévekötők. Az erdélyi unitárius ifjúsági mozgalom története (Sepsiszentgyörgy, 2000)
I. Az ezernyolcszázas évek
lyára való készülésük ellenére mind fegyvert ragadtak. A szabadságharc küzdelmei alatt elveszett az alakuló jegyzőkönyv s az alapszabályok nagy része is. Egy 1878-ban előkerült6 irat szerint az első években nem fordítottak különösebb gondot a szabályzatok megalkotására vagy betartására. Barabás az alapszabályzat hiányosságából a tagok szabadelvű felfogását érezte kicsengeni. Szerinte nem akartak olyan cikkelyeket felállítani, amelyek a szabad fejlődést akadályozzák. Véleményét alátámasztja a megmentett alapszabály egy feljegyzése is, ti. még a gyűléseken való megjelenés is „kinek-kinek a becsületérzetére bizatik.” Az ’50-es évek végén a politikai nyomás annyira enyhült, hogy 1859. november 14-én a papnevelő intézet hallgatói megalapíthatták a Theologus könyvtárt, „&z egyházi könyvek be szerzése s az eme pályára készülők teljesebb kiképzése céljával”.7 Az első ülésen 27 tag írta alá az alapító iratot. Első teendőjük könyvszekrények beszerzése volt, elnöknek Molnár Sándort választották. A második évtől hatalmas lépést tettek előre: Egyházi Lap címen belső kéziratos újságot adtak ki, az első szám 1860. november 15-én jelent meg Serester Sándor szerkesztésében. Az önképzés újabb eszközének tekintett lap a 70-es évek közepéig csak imákat és beszédeket tartalmazott, később megjelentek benne önálló kutatásokon alapuló tanulmányok, kritikák és költemények is. A pénzügyi helyzet függvényében szaklapot is rendeltek, az első ilyen a Sárospataki Füzetek volt. A könyvtárat vásárlás útján folyamatosan gazdagították, már a második év végére 50 kötet volt a tulajdonukban. A pénzalapot a tagsági díj mellett adományok bővítették. A jegyzőkönyv az első könyvadományt Ferencz József, akkor kolozsvári lelkész, teológiai tanár ajándékaként jegyezte fel: Széchenyi István halálára írt beszédének füzetkiadása. A 60-as évek elejétől bővíteni próbálták a tevékenységet: az öszszejöveteleken ettől kezdve szavalatok is elhangzottak, de „csakis egyházi színezetű és tartalmú beszédek és versek.”8 A tagokban a munkakedvet jutalomtárgyak kitűzésével is igyekeztek fenntartani, a legelső díj Szentábrahámi Lombard Mihály Summa Universiae c. munkájának egy kötetét ajánlotta esketési beszéd írása fejében. A tagsági díjak begyűjtése esetenként kellemetlenséget okozott, a jegyzőköny6 Közölte az Egyházi Lap XIII. évfolyama, az Unitárius Püspökség levéltárában található. 7 Jegyzőkönyv, 1859/1. szám 8 Jegyzőkönyv, 1861/5. 8
