Gyerő Dávid: Kévekötők. Az erdélyi unitárius ifjúsági mozgalom története (Sepsiszentgyörgy, 2000)
I. Az ezernyolcszázas évek
vek gyakran panaszkodnak arról, hogy a sok hátrálékos miatt a társaság nem tudott kellőképpen haladni. Bár „a talán megilletődött szívű restánsok”9 határozatban szólíttattak fel adósságaik törlesztésére, a következő évben is a 37 tag után csak 22 forint bevétel érkezett. A forradalom bukása utáni első évben a reformkor elevenen zajló főgimnáziumi diákéletét tehetetlen csend és reményvesztett kilátástalanság váltotta fel. Az óvatos tanári kar semmilyen köri tevékenységet nem engedélyezett a hivatalos tanrenden kívül, nehogy a bécsi önkényuralom a kollégiumot politikai ellenszervezkedéssel vádolhassa. A Bach-korszak idején, amikor újra a legszélesebb összefogásra volt szükség az anyanyelvi oktatás érdekében - most már nem a latin, hanem a német nyelvű oktatás ellenében a megmozdulásokba már a tanárok is szervesen bekapcsolódtak. Az Unitárius Kollégium diákjai, elsőként Erdélyben, már 1850- ben újraindították az olvasótársaságot. Ez évben a gyűlések alkalomszerűek voltak, de ’51-52-ben már Heti Lap, ’52-53-ban Rózsalevelek címmel közlönyt adtak ki. ’53-54-ben újraindították a Reményt is, ami akkorra már ténylegesen is rendszeres diáklappá lett: számozták, keltezéssel látták el. 1857-től alcímmel jelent meg, Közlöny a szépirodalom köréből, verseket, „beszélyeket”, szerkesztői üzeneteket, diákéleti tudósításokat, tudományos jellegű cikkeket tartalmazott.10 Egyes tanárok most már nyíltan segítették a szerkesztést, s a közösségi munka eddig rejtettebb elvi indíttatása is megerősödött: a magyar irodalom kiemelkedő alkotásainak, a szabadságharc költészetének megismerése, az anyanyelv ápolása - ezek ugyanis éppúgy hiányoztak a bécsi német tanrendből, mint korábban a latinból. Az olvasótársaság azonban önmagában nem elégítette ki a felvilágosodó ifjúság igényeit: Kozma Ferenc vezetésével egy Irodalmi és szavalati önképző-kör vált ki belőle. A kiválás idejét Gaal György 1863-ra, Barabás István 1864. szeptember 10-re teszi. Ez a kiválás egyben a társaság gyakran változó megnevezését - Theologiai könyvtár, Olvasó Társaság, Könyvtár Társaság, Theologiai Társulat, Theológusok Olvasóegylete - is szabályozta. Eleinte két különálló egységként működtek egymás mellett, s amíg az olvasótársaságba az intézet minden hallgatójának kötelezően be kellett lépnie tagként, addig az önképzőkörbe tetszés alapján lehetett jelentkezni. ÍJ Jegyzőkönyv, 1864/41. 10 A Remény legtöbb példánya a kolozsvári Akadémiai Könyvtárban található meg. kéziratban. a MSU 1298-1 stb. jelzés alatt. 9
