Gyerő Dávid: Kévekötők. Az erdélyi unitárius ifjúsági mozgalom története (Sepsiszentgyörgy, 2000)
V. Ezerkilencszázhuszonnyolc - VI. Ezerkilencszázhuszonkilenc
meg a résztvevők végső töredékének - mintegy 10-12 ember - Székelyudvarhelyen keresztüli szétoszlása. Az Első Unitárius Ifjúsági Konferencia felirat az Unitárius Közlöny augusztusi számának fedőlapján „büszke öntudattal” mondatta ki Szent-Iványi Sándorral, hogy a rendezvény nagy lépés volt Isten országa megvalósítása felé itt a földön. A 250 résztvevő csak puszta jelenlétével is fejlett öntudatáról tett bizonyságot, hiszen az azonos évi, nagy hagyományú angliai ifjúsági konferencián csak 150- en, az unitáriusnál nyolcszor népesebb erdélyi Református Egyház ifjúsági konferenciáján (Orbó, július 3-10)13 pedig csak 99-en vettek részt. „Szent bizonyosság” ez arról, hogy az unitárius ifjúsági élet növekedni és virágozni fog. A keresztúri szervezőket külön megdicsérték, a konferencia jobban sikerült, mint remélték. A fiatalság megérdemli, hogy dicsekedjenek vele, mert ez nem mások lenézéséből fakad, hanem önbecsülésből. A „deák congressust” az Unitárius Egyház című lap első tudósítása14 az év egyik legfontosabb mozzanatának nevezte. A szervezők az előadói székbe az egyház legjobb erőit tömörítették, köszönet érte Boros Györgynek, aki kezdeményezte és Szent-Iványi Sándornak, aki kivitelezte. Az elismerés legmélyebb hangján „registralta” a sikert, amelyet a konferencia elért. Mindazonáltal egy későbbi elemzésben15 rávilágított a találkozó egy-két eddig ismeretlen vonatkozására is. Sajnálattal látta, hogy csaknem teljesen hiányzott a középiskolai ifjúság s a falut is csupán 2-3 helyről képviselték. A fiatalok egyházias neveléséről tartott előadások egy része túl magas színvonalú volt, amit a fiatalok szellemi képessége nem ért fel, így nem lehetett nagy hatást várni. A tárgyak kiválasztását sem tartotta a legszerencsésebbnek, mert nem eléggé a kezdetektől indultak, és nem volt egyértelmű az ifjúság elé tűzött céljuk sem. A legelső kérdéseknek az alábbiaknak kellett volna lenniük: „Mit vár tőlem az én unitárius egyházam?” „Mi az unitárius ifjúság hivatása ma?” „Miként szervezheti meg magát az unitárius ifjúság?” Ezeket szinte teljesen mellőzték. A tradíció részletezésekor elmaradt az unitárius hagyományok kellő kifejtése, a misszióra való felhívást nem érthette meg az, aki előtt a célok nem világosak. A falusi és 13 UK, 1928/121. 14 UE, 1928. szeptember. 15 UE, 1928. október 15., 83. 87
