Gyerő Dávid: Kévekötők. Az erdélyi unitárius ifjúsági mozgalom története (Sepsiszentgyörgy, 2000)
V. Ezerkilencszázhuszonnyolc - VI. Ezerkilencszázhuszonkilenc
és próbáljuk meg mi, együvétartozók, egymást szeretni” - vallotta. A hallgatóság közt kevés székely harisnyás ifjat lehetett látni, a falvakat inkább a „szép női háziszőttesbe” öltözött leányok képviselték - a városi fiatalok azonban egyértelműen többen voltak. Mindannyian kis négyszögletes konferenciai jelvényt viseltek büszkén, amely tulajdonképpen a nevet és lakhelyet jelző kitűző volt. Dr. Boros György püspök betervezett megnyitó szava és előadása a Dávid Ferenc Egylet történetéről hivatali távolléte miatt elmaradt, de üdvözlő sorokat küldött az eseményre; a résztvevők válaszul köszöntő iratot fogalmaztak meg az ugyanazon évben püspökké választott főpásztornak. A meghívottak névsorát Ferencz József többnyire hiába olvasta fel: csak az angol Mister Dumble-t köszönthette a jelenlevők között. Ezután a kollégium tornatermébe vonult át a csapat, ahol a konferencia elnökévé Szent-Iványi Sándort választották meg, aki aztán „széles látókörrel és egy diplomata finom megérzésével” vezette le a találkozót. Üdvözlő beszédében arra kérte a hallgatóságot, hogy az egyes előadások elhangzása után minél többen szóljanak hozzá és mondják el véleményüket, mert annak csak így van értelme - ne feszélyezzen senkit az előadók koros volta. Aztán mindenkire érvényes „külső magatartási szabályokat” olvasott fel: mindenki mindenkit tegezhet, rang és különbség itt semmilyen formában nem lehet; mindenki köteles az előadásokon és ünnepélyeken részt venni; e mindvégig nyitva álló templomba bármikor be lehet menni imádkozni, meditálni - „ez a szokás külföldön már rég megvan”. A kollégiumban elköltött „szeszmentes” ebéd után Vári Albert tartotta meg az első előadást Tradícióink és az ifjúság címmel. Minden fellépés után megbeszélés következett, s annak lényegét rendszerint egy rövid határozatban foglalták össze. Vári tanár úr előadása után a résztvevők serege kimondta: „Tradícióinkat szentnek tartjuk, a mai kor túlzó és túl modem elveit nem fogadjuk el, de a jelen helyes és életképes új eszméi elől nem zárkózunk el, hanem igyekszünk azokat kellő mértékben magunkévá tenni s az életben meg is valósítani.”7 Dr. Kiss Elek teológiai dékán soron következő, már estébe nyúló, A missziói munka és az ifjúság című előadása a missziót a lelkészek mellett a világiak, különösen a világi fiatalok feladatának is tartotta: „Csak az ő segítségükkel lehet hatásos munkát kifejteni egyhá7 Ifjúság, 1/1, 1928. szeptember, 2. 82
