Gyerő Dávid: Kévekötők. Az erdélyi unitárius ifjúsági mozgalom története (Sepsiszentgyörgy, 2000)

II. Ezerkilenszáz

Talán a jelenlevők elképzelései kiforrottságának mutatójaként is tekinthető, amint a gyűlés az ajánlatokat egyhangúlag elfogadta. Az egészséges alternatívák és párhuzamosan futó változatok hiánya azért talán nem értékelendő le különösebben, hiszen a kezdeményezés így is egyedülálló a kor egészében. A felsorolt neveket hordó személyektől mégis építőbb jellegű hozzájárulást lehetett volna várni, főként annak ismeretében, hogy később szinte kivétel nélkül mindenikük a századelő egyházi és esetenként társadalmi életének vezéregyénisége lett.

Az ülésvezető a fentieket tehát megválasztottaknak jelentette ki, és felkérte őket a megtisztelő állások elfoglalására. A jelenlevők ezt nyomban meg is tették, a távollevők felkérésére külön személyek küldettek ki. Ezek után, tekintettel az idő elteltére, a korelnök az ülést berekesztette.

Talán jobban tették volna, ha maradnak még egy keveset. A következő összejövetelt ugyanis szinte teljes egészében az alakuló ülésen egymásra halmozott, mindenekelőtt tapasztalatlansággal magyarázható melléfogások helyrehozatalára kellett szentelniük. Nem csoda hát, ha a gyűlést a jegyzőkönyvíró „II. alakuló közgyűlésnek” nevezte el4. A friss alelnök Tóth Ernő volt az ülésvezető. Egy sor jellegzetes ügyrendi tétel után (az előző ülés jegyzőkönyveit némi módosítással elfogadták, az aznap írottat Elekes Dénes és Szentmártoni Kálmán tagok hitelesítették) meglepő bejelentés történt: dr. Ferencz József ügyvéd elfoglaltságára hivatkozva nem vállalta el az elnöki tisztséget.

Sajnálkozások közepette az ülés jelölő bizottságot küldött ki a kérdés megoldására, amely rövid tanácskozás után egyhangúlag Szolga Ferenc egyetemi tanársegédet jelölte az elnöki tisztségre. A gyűlés szintén egyhangúlag ki is kiáltotta hamarjában az új elnököt, aki csak az éljenzések lecsitulása után juthatott szóhoz. Beszéde újabb meglepő fordulatot hozott: miután tudomására jutott, hogy ő az elnöki tisztségre már a múlt alkalommal jelölve volt, de a védnök Boros György tiltakozott megválasztása ellen, az elnöki tisztet nem vállalhatja el, de arra ajánlja Tóth Ernőt.

Két dolgot kell mérlegelnünk az előbbiek kapcsán. Az egyik a fő forrásul szolgáló jegyzőkönyvek pontos vezetésének és esetleges hitelességének a megkérdőjelezése. Miért nem tartalmazza a szervezet megalakulásáról felvett jegyzőkönyv ezt a fontos elvi ellentétről beszé4 Jegyzőkönyv az 1900. évi február 22-én tartott II. alakuló közgyűlésről. Kolozsvár, Akadémiai Könyvtár, MSU 1908.

36