Gyerő Dávid: Kévekötők. Az erdélyi unitárius ifjúsági mozgalom története (Sepsiszentgyörgy, 2000)

II. Ezerkilenszáz

lő részinformációt, amelynek birtokában teljesen más fény vetül az alakuló ülés egészére és az azon megtartott választások kimenetelére?

A másik mérlegelendő dolog alátámasztja az előbbit: e jegyzőkönyv lapján ugyanis Szolga Ferenc felszólalása utólag ceruzával át van húzva, s a végére, az egész áthúzott részt helyettesítendő, ugyancsak ceruzával a következő mondatot írták, ugyanazzal a kézírással, amely az egész jegyzőkönyvet vezette: „Szolga Ferenc kijelenti, hogy a múlt közgyűlésen a személyét illetően felmerült nézeteltérések miatt...”5

E két gondolat megtépázza a Dávid Ferenc Egyletet alapító Boros György azon hírnevét, amely a köznép értelmezésében ugyancsak őt állítja az unitárius ifjúsági mozgalom atyjának is. Ez az állítás nem Boros György egyházi vagy egyleti munkásságát kérdőjelezi meg, hanem azokat az eszközöket, amelyeket felhasznált ezen egyébként kétségbevonhatatlan eredményeket felmutató munka során.

Konkrétabban pedig, talán a fenti esetből kiderülő eljárás megalapozottsága, esetleg szükségessége sem vonható kétségbe: Borosnak meglehettek a maga indokai Szolga akadályoztatására. A mód azonban, ahogyan ez az akadályoztatás elkendőződött és nem került a nyilvánosság elé, s főként a próbálkozás, hogy még nyomai sem maradjanak, nem válik a későbbi püspök dicsőségére.

Az ülés további lefolyása mintha enyhítette volna a feszültséget: Barabás István és Gálffy Zsigmond szerint Szolga Ferenc értesülései tévesek voltak, ezért kérték, hogy vállalja el az elnökséget. Az érintett azonban a személyes kérdések mellett hivatali elfoglaltsága miatt sem mondhatott igent. A gyűlés erre újabb jelöléses eljárással Tóth Ernő bölcsészhallgatót kiáltotta ki elnöknek. A 3. választás sem ígért több eredményt, Tóth ugyanis nem tartotta magát érdemesnek a tisztségre s így először nem vállalta el az elnökséget. A közgyűlés nyomására aztán sokat javulhatott az önértékelése, mert rövid huzavona után mégiscsak engedte meggyőzni magát.

Ugyanakkor betöltetett a többi, előzetesen szintén nem a megfelelő emberre lelt tisztség is: Kelemen Lajost alelnöknek választották, Márkos Albert nem vállalta el a másik alelnöki jelölést, így ezt a tisztséget függőben hagyták. Nagy Elemér aljegyző lett, az új választmányi tagok Elekes Dénes és Pap Domokos. A viszontagságos ülés a komoly munkára való felhívással és az alapszabályzat mielőbbi létrejöttének reménységével zárult.

5 Jegyzőkönyv az 1900. évi február 22-én tartott II. alakuló közgyűlésről. Kolozsvár, Akadémiai Könyvtár, MSU 1908.

37