Gyerő Dávid: Kévekötők. Az erdélyi unitárius ifjúsági mozgalom története (Sepsiszentgyörgy, 2000)
I. Az ezernyolcszázas évek
bezárták. A teológiai ifjúság csatlakozott a más papnevelő intézetek azon mozgalmához, amely kérte az önként jelentkező hallgatók hadiszolgálatra való felvételét. Az Egyházi Képviselő Tanács engedélyezte28 az intézetből való távozást, de a lehetőséggel végül senki sem élt, mert a magyar királyi honvédelmi miniszter által kitűzött november 15-i bevonulási határidőre nem tudtak előkészülni. Hazafias lelkesedésükben így a sebesültek kórházi ápolásában segítkeztek. 1915-16-ban az akadályoztató körülmények részben feloldódtak. Erőt adott az a gondolat, hogy szükség van arra: lelki és szellemi fegyverrel is felszerelve küzdjenek a békéért. A teológiai önképzőkör 700 koronát hadikölcsönre fordított. Boros György 35 évi védnökség után megvált a körtől, de tiszteletbeli védnökké választották. Utóda a védnöki tisztségben Györfi István teológiai tanár lett. A Jövendőnek 7 száma jelent meg. A Kriza önképzőkör és az olvasóegyletek továbbra sem működhettek. A következő évben fordult a kocka: a teológiai önképzőkörnek csak 12 tagja maradt, az első tanítási félév a „román betörés”29 miatt csak két hónapos lett. A Jövendő kiadása 7 szám után megállt. 1916-ban viszont kétévi szünet után újraalakult a Kriza önképzőkör, műsora a hadi helyzetről való tudósítással bővült. Kiadták a Remény 10 számát is. Ezzel kapcsolatos egy kultúrtörténeti érdekesség: az I. világháború végén történtek az első próbálkozások a diáklapok sokszorosítására. 1917-től már a Reményt is kőlenyomatos formában terjesztették. A háború utolsó éveiben a teológiai intézetben „relatíve” megtartották az átlagos működés színvonalát, de csak 11 taggal. A munkarendben tervszerűen megállapított irányelveket követték az irodalom, művészettörténet, valláserkölcs, egyház- és nemzettörténet, társadalomtudomány, kritika és szónoklattan területein. A Kriza kör csak működgetett, néhány előadás és Remény-szám után a lelkesebbeket besorozták, a működés teljesen megbénult, az olvasóegyletekhez hasonlóan. A háború után új gondolatként jelentkezett az ifjúsági felekezeti együttműködés is. A három felekezeti kollégium lényegében azonos érdeklődésű diáksága kereste a kapcsolatot egymással, 1919-től eljártak egymás önképzőkört üléseire, sokszorosított kiadványaikat kölcsönösen kicserélték. Az unitárius Reményt a ’20-as évektől Ke28 1379/1914, EKT . 29 Értesítő, XXXVIII. évf., 1916/17. 20
