Gyerő Dávid: Kévekötők. Az erdélyi unitárius ifjúsági mozgalom története (Sepsiszentgyörgy, 2000)

I. Az ezernyolcszázas évek

mény János is szerkesztette. 1920-tól az önképzőkörök túlnó'tlék a tan­­intézmények kereteit, ahol létrejöttek, s az egész város mércéjében is értékes fórumokká váltak. A lapok is megpróbáltak túlszárnyalni az ifjúság igényein, komolyabb hangnemben, szélesebb érdeklődési terü­leteket öleltek fel. 1921-ben Kriza önképzőköri tárlatot rendeztek, ahol Nagy Albert is kiállított. 1922-ben a Kriza-diákbál fergeteges siker­nek örvendett. A húszas évek elején az unitárius ifjúsági önképzés önmagá­ban is nagy lendületet vett. A teológiai önképzőkör élére az 1921-22- es tanévtől olyan emberek kerültek, akik később megalapozói lettek az egész unitárius ifjúsági élet egyesületi tömörülésének: elnök Ba­lázs Ferenc, alelnök Máthé Zsigmond, könyvtáros Lőrinczi László. A főtanácsi ülés30 idején nagy sikerrel szervezték meg minden idők első teológusbálját. A körben bibliográfiai bizottságot hoztak létre könyvismertetési előadások céljával. Itt került sor olyan lényeges kérdések megvitatására, mint a bontakozó erdélyi magyar irodalom, a székely-magyar nemzetkapcsolat, a magyar iskolaügy témaköre. Az első félévben sikeres előadás-sorozatot rendeztek: 14 vidé­ki unitárius lelkész felkérése után 5 el is látogatott Kolozsvárra, és előadásokat tartott a modern unitarizmusról s a jelen vallásos prob­lémáiról. A második félévben folytatták a sorozatot, ezúttal a meg­hívottak kolozsvári magyar írók voltak. A kapcsolatteremtés külö­nösen fellendült: a Krizásokkal való jó közösség mellett érintkezés­be léptek a manchesteri Missionary College hallgatóival is. Sok tag elismert munkát fejtett ki különböző ifjúsági és irodalmi lapokban, többek között az Előre szerkesztésében. A Kriza önképzőkörben azért érződött az ifjúság önképzéstől való valamelyes idegenkedése is: a háború utáni társadalom életvite­li felületessége és látszat-munkakedve itt is mutatta hatását. Mikó Im­re elnöksége gyökeresen új irányt szabott a kör s a Remény szelle­miségének: elsőnek ő próbálta ráébreszteni társait a romániaiság tu­datára, az erdélyi kultúra hagyományainak vállalására. Román fordí­tásokat közölt, célul tűzte ki a román irodalom és történelem alapo­sabb megismerését is. Cikkeit a transzilvanizmus szelleme hatotta át. Ugyancsak ő állította össze az önképzőkör utolsó nyomtatott kiadvá­nyát: Almanach a kolozsvári Unitárius Főgimnázium Kriza Önkép­-,0 Az Unitárius Egyház legfőbb kormányzó testületének, a Főtanácsnak az évente meg­tartott ülése. 21

Next

/
Thumbnails
Contents