Gyerő Dávid: Kévekötők. Az erdélyi unitárius ifjúsági mozgalom története (Sepsiszentgyörgy, 2000)

X. Ezerkilencszázharminchárom

falufejlesztő bizottság elnöke Fülöp Zoltán, tagjai Zsigmond Ferenc, Csongvay Lajos, Szánthó Luci, iparos-kereskedő bizottsági elnök Szabó Sámuel, tagok Fodor Gábor, Nagy Klára, Durugy József, leánybizottsági elnök Gyergyai Judit, főtitkár Deák Berta, tagok Barabás Margit és Rázmán Piri. Egyházköri titkárok a szokásos sorrendben Gálfi Elek, Balázs Ferenc, Máthé Zsigmond, Pál Tamás, Ürmösi Gyula, Símén Domokos, Bedő Júlia és Kovács Domokos. A választmány további tagjai lettek Jakab Jenő, Major Zsuzsánna, Nagy Sámuel, Gálna Sándor, Nemes Dénes, Csíki Andor, Ütő Attila, Kiss Vilmos.

Délután a konferencia ünnepélyes bezárásán Végh Benjámin árkosi lelkész, köri esperes mondott búcsúbeszédet. Az ünnepi keretet a helybeli Dávid Ferenc Egylet templomi ünnepélye szolgáltatta. A közös uzsonnától erőre kapott résztvevők estefelé jókedvűen fürödöztek és „csolnakáztak” a Feketeügyben, hogy erőt gyűjtsenek a reggelig tartó táncmulatsághoz is.

A konferenciázók fáradt tömege vasárnap reggel Sepsiszentgyörgyre érkezett, ahol az unitárius imaházban Fikker János istentiszteletet tartott. Utána a városban székelő országos nevezetesség, a Székely kiállítás végigjárása volt a napi program.

A konferencián végig jelenlevő Boros főpásztor szentgyörgyi búcsúszavaiban kijelentette: „Nyugodtan távozom a konferenciáról, mert látom, hogy ifjúságunk helyes utakon jár.” Ezt a gondolatot ragadta meg az egyik fiatal lelkész, Lőrinczi Géza az Unitárius Egyházban megjelent rövid konferenciás beszámolójában: „Csak tovább, ifjú barátaim. A munkamező nagy, az aratnivaló sok, eljön a mi aratásunk ideje. Legyünk jól felkészülve arra.”11

A konferenciáról, különösen a nyitó napról és azon belül az ünnepi kezdésről Szabó Samunak külön bejáratú véleménye van. Ő úgy érkezett Kökösbe, hogy a Kolozsváron megfogalmazott programtervezetből már tudta: bár „őstag”-nak számít a rendezvényen, mégsem szántak neki semmilyen szerepet, sőt még az általa szerkesztett Kévekötésről sem kértek beszámolót tőle. Meglepetése csak tovább fokozódott, amikor a megnyitóra hirtelen, programon kívül megjelent Boros püspök is. Ahogy a fogadtatás alkalmával bemutatták neki, a főpásztor ennyit jegyzett meg: „Veled később perelünk.” A perelés része volt az is, hogy a pár nap múlva sorra kerü11 UE, 1933. október-november.

183