Gyerő Dávid: Kévekötők. Az erdélyi unitárius ifjúsági mozgalom története (Sepsiszentgyörgy, 2000)
I. Az ezernyolcszázas évek
A gimnáziumi ifjúsági olvasóegylet és az ifjúsági önképzőkör 1896-ban teljesen különvált egymástól. A szétválásért több helyről rosszalló bírálat érte az önképzőkört - de vezetőinek vallomása szerint az elkülönülést nem az ifjúság kezdeményezte, sőt határozottan ellene volt. A különválást az Egyházi Képviselő Tanács rendelte el, valószínűleg azért, mert úgy gondolta, hogy az elkülönített tevékenységek egymástól függetlenül jobb eredményekhez vezetnek. Az elkülönülés ugyanakkor a minden területen jelentős változást hozó századforduló általános hangulatával is magyarázható, amikor a legtöbb kollégium önképzőköre a tanterv által kötelezően előírt oktatási függelékké vált, ún. hivatalos fórummá, amelyben a munka eredményességét az iskola hangulata, szelleme s a védnök tanár hozáállása határozta meg. Ettől kezdve párhuzamosan működött tehát az ifjúsági önképzőkör, mint a főgimnázium tanulóinak fóruma, a teológiai hallgatók önképző egylete, valamint az ifjúsági olvasóegylet, a teológiai intézet és a főgimnázium közös intézményeként. A századfordulón az önképzőkör új életre lendült: a tagok számának növekedésével fokozódott a munkakedv is. A könyvtár 1900- ban 2000 kötetet számlált, tőkéje 1506 korona volt. A rendes munkaprogramot kiegészítették a bibliai tárgyú felolvasások is. Ezekben az években újra vonzó vitatémák kerültek terítékre: ha a Bibliában vagy a hittanban a lelkész személyes felfogásával ellentétes nézetek vannak, elhallgassa-e ezeket vagy kifejtse? A válasz igenlő volt, azzal a feltétellel, hogy előzetesen készítse fel a hallgatóságot saját nézetei befogadására. Felvetődött az is, hogy a gazdasággal való foglalkozás előnyére van-e a lelkészi munkának vagy hátrányára? Nagyobbrészt hátrányára - volt az egyoldalú felelet. Aztán: helyes-e az, hogy a lelkész beavatkozzék a polgári közösség ügyeibe? Óvatosan ajánlották, hogy tanácsokat adhat, de ténylegesen ne vegyen részt benne. Teológiai témájú kérdéseket is feszegettek: vajon helyes-e a halottak napját megünnepelnünk? Az egyértelmű eltasítást azzal magyarázták, hogy egyrészt gyakorlatilag nem célszerű, másrészt hitclvcinkkcl sem egyezik meg. A századvégen a főgimnázium önképzőkörének 89 tagja, a teológiai önképzőkörnek jóval kevesebb, huszoncgynéhány, a közös ifjúsági olvasóegyletnek pedig 98 olvasója volt. Az 1897-98-as tanévben a teológiai hallgatók önképző egylete már kísérleteket telt arra, hogy a tudományegyetem unitárius hallgatóival együtt nagyobb 15
