Gyerő Dávid: Kévekötők. Az erdélyi unitárius ifjúsági mozgalom története (Sepsiszentgyörgy, 2000)
VII. Ezerkilencszázharminc
Köss, testvér, kévét a szívedből! Kalangyája érjen az égig! Csak úgy élhet a jövő Erdély, Ha a konkoly hal s a kalász érik! Az Új vadrózsák c. rovat ebben a számban is az oklándi Fekete Domokos és a lokodi György József verseit közli. Mellettük ifj. Szabó Sámuel adott jótanácsokat El kell menni katonának... című, a bevonuló legényekhez címzett levelében. Ugyanitt Cseke Péter főgimnáziumi tanuló emlékezik vissza az 1929. évi novemberi dévai emlékünnepélyre, ahol az ifjúság költségén visszaállították a szétrombolt Dávid Ferenc-emléktáblát. Az írást kritikai jellege miatt Szent-Iványi a Közlönyben ugyancsak megdorgálta, történelmi értéke annyi, hogy az „unitárius Mekka” emléktáblájának szövegét szószerint idézi: „Déva várának börtönében szenvedett ki 1579-ben vallásos meggyőződésének hirdetéséért halálig tartó fogságra ítélt Dávid Ferenc, a magyar unitárius vallás megalapítója és első püspöke. A nagy reformátor születésének 400-ik évfordulóján kegyelettel állította ezt az emléktáblát szellemének örököse: a Magyar Unitárius Egyház 1910-ben.” Végül Fekete Domokos írói vénáját is kipróbálva óvta a fiatalságot az alkohol romboló hatásától. Egylettörténeti szempontból a leglényegesebb rovat Az ifjúság munkája című, amely főként szervezeti kérdésekkel és azok elvi megalapozásával foglalkozott. Szerzője Mikó Imre, aki ezek szerint komolyan vette a szerkesztésre irányuló alapszabályzatbeli kötelességét is. A szerkesztőségi beköszöntő több kulisszatitkot árul el a lap keletkezéséről. Unitáriusságáról például azt írja, hogy az ebben az esetben nem felekezeti jelleg, hanem lényegi, mert az életet, az emberi problémákat a tiszta ész világánál türelemmel, a haladás jegyében vizsgálja, s ezáltal irányt mutat egy értékesebb élet felé. A lap hármas réteghez szól: elsősorban a falusi, aztán a városi iparos és kereskedő szakmában tanuló, végül a középiskolai ifjúsághoz. Fő célja nem elsősorban az egyénekhez szólni, hanem az ifjúsági egyletek életének eredményessé tenni. Jellege nem irodalmi, hanem nevelési: irodalmi munkákat csak az erre szánt Új vadrózsák rovat hoz. Fontos az is, hogy az olvasó fiatalságot e rovatban megszólaltassák. A lap megjelenését kifogásoló fő kritikára - nincs szükség még egy új lapra - remek választ adnak: pár oldalas mellékletekkel az első számú feladatként látott unitárius öntudatra ébresztést ill
