Gyerő Dávid: Kévekötők. Az erdélyi unitárius ifjúsági mozgalom története (Sepsiszentgyörgy, 2000)
VII. Ezerkilencszázharminc
Mindez összesítve igen nagy anyag, a természetes „sclectálásnál” éppen ezért a fiatalok azokat részesítik előnyben, amelyek az életre nevelnek - a nemzettudat megtartását célzó történelmi rész pedig sok esetben háttérbe szorul. Hangsúlyozni kellene tehát a fiatalok magyarság-szeretetének fejlesztését, ami természetesen nem az általános emberi jogok tagadását jelenti. Óvakodni kell mindenekelőtt a terjeszkedő kozmopolitizmustól, amely teljesen az elferdült kommunista eszmék rabja lett. Miután a jelenben a magyarság nevelésének ügyét egyre inkább csak a felekezetek szolgálják, ennek az ifjúsági munkaprogramban nagyobb teret kell biztosítani. Ugyancsak január fontos történése volt a kolozsvári Ifjúsági Kör egyetemi hallgató csoportjának megalakulása.2 Az unitárius egyetemisták addig együttműködtek a kereskedő és iparos szakmát tanuló fiatalokkal, de a közös munka egyre inkább megmutatta, hogy a maga sajátos problémáinak megoldására mindeniknek külön csoportba kell tömörülnie. E különválás után tevékenységük három irányát fektették le: a szociális munkát, a kulturális jellegűt és a külképviseletet. Első konkrét megmozdulásuk egy vitasorozat kidolgozása volt, ahol az unitárius gondolat világnézeti oldalról nyert megközelítést. Hogy a Dávid Ferenc Egylet Ifjúsági Köréhez való tartozásuk egyértelmű legyen, nem választottak maguknak külön vezetőséget: ügyeik intézésével Mikó Imre és Gyallay Pap Zsigmond joghallgatókat, valamint Péterfi Gyula zeneakadémiai hallgatót bízták meg. Az év ifjúsági eseménye a később sorra kerülő III. egyetemes konferencia mellett egyértelműen a Kévekötés tulajdonképpeni beindítása volt. A lapot az egyházi közvélemény vegyes érzelmekkel fogadta. Szent-Iványi Sándor az Unitárius Közlönyben megjelent ismertetőjében3 kis történelmi visszapillantás után helytelenítette az 1930 januárjában megjelent szám jelzését: „I. évfolyam 2. szám” Ezt a számot ugyanis két másik korábbi próbálkozás előzte meg, 1928- ban az Ifjúság az Unitárius Közlöny melléklete, 1929-ben pedig az Unitárius Egyház Ifjúsági Melléklete. Ezek szerint vagy első számnak kellett volna hívni, ha nevét és teljes függetlenségét tekintjük, vagy harmadiknak, tekintettel az előzményekre. További megjegyzései a tartalomra vonatkoznak: bár indulásból nem akart önképzőköri jellegű lap lenni, mégis megengedett magának néhány tájékozatlanságra valló, felelőtlen kritikai megjegyzést 2 Erdélyi Fiatalok, 1/2, 1930. február. 3 UK, 1930/57. 108
