Gyerő Dávid: Kévekötők. Az erdélyi unitárius ifjúsági mozgalom története (Sepsiszentgyörgy, 2000)

VII. Ezerkilencszázharminc

az ifjúsági élet elemzése során, de megfelelő kritikai alátámasztás és valós alap nélkül. Helytelennek tartja azt is, hogy egy-egy írótól vagy nyomtatásban megjelent könyvből az érintettek megkérdezése nélkül részleteket közöl, de olyan szerencsétlenül kiszakítva, hogy az egész mű torz csonkulást nyer. Szent-Iványi egyébként elismeri, hogy a Kévekötés a legszebb külalakú unitárius kiadvány, tartalma így is színvonalas, s ha kevesebb zseniskedést s esetleg több megértést visz programjába, egyike lesz az egyház „erősségeinek”.

Úgy látszik, a Kévekötés fogyatékosságainak fenti közzététele csak egyik kis csatajelenete volt annak a régi háborúnak, amelyet az egyházi hivatalos álláspontokat kedvelő Unitárius Közlöny és az indulásától ellenzéki húrokat pengető Unitárius Egyház vívott egymással. A Kévekötés szerencsétlenségére két tűz közé került: s csak rendkívüli képességű szerkesztői és általában a gondját viselők hozzáállásának köszönhető, hogy már az első számok után nem semmisült meg.

E felszín alatt burjánzó harcban nyílt és burkolt állásfoglalások egész hada próbált közbelépni. Székely László például arra kérte4 a két felnőtt tábor képviselőit: „elavult érdekszférák ne vonjanak béna hatáskörükbe fiatalokat”, ne uszítson egymásra olyan ifjakat, akiknek minden véleménykülönbségen túl az volna a rendeltetésük, hogy egymásra találjanak. Konkrétan is nevén nevezi a dolgokat: a régihez ragaszkodó Szent-Iványi Sándort öregek ne játsszák ki a radikálisabb és fiatalosabb hevű Balázs Ferenccel szemben, ne akarják a köztük levő elvi ellentéteket személyi ellentétté élesíteni.

A Kévekötés ezen néven tehát először 1930. januárjában látta meg a nyomdafestéket. Címlapján a fejlécet a nevére utaló metszet díszíti: két fiatal székely népviseletben kévét köt a mezőn. A Székelykeresztúrról havonkénti megjelenést ígérő lap „ifjúsági folyóirat”-nak nevezte magát, első főszerkesztője Balázs Ferenc, felelős szerkesztője Máthé Sándor, szerkesztője Lőrinczi László voltak. Kivitelezése a kor viszonyai között valóban egyedülálló: az egyes írásokat és rovatokat ízléses népi motívumú díszek választják cl, a cikkeket cikornyás iniciálék indítják, Frederiksen Kriszti és Nagy Lajos linóleummetszetei mellett Tóth István rajzai és a külföld képei is művészibbé emelik a kiadás színvonalát.

A lap szinte teljes egészében követi a sorozatindító Unitárius Egyház Ifjúsági Melléklete szerkezetét, természetesen annál jóval magasabb szintű kivitelezésben, ami az időközben letisztult szerkesz4 UK, 1930/83.

109