Benczédi Pál: A Dávid Ferenc-Egylet története (Kolozsvár, 1935)

az atyához: az Istenhez föleme’, keblünk azon vágyakozásának, mely a teremtőt keresi és arra áhítattal tekint fel — eleget tesz, másfelől értelmünket, józan gondolkozásunkat nem kívánja béklyóba verni, midőn az írás szavai magyarázatánál tág teret nyit ítélkezésünknek, hogy abból megalkothassa mindenki magának a saját lelki meggyőződéséből kiforrott vallását, melyhez az életnek annyi szomorúsága, csapása és törődése mellett gyakran menekül a lelkében megviselt ember és ha otthon, mint ki nem apadó forrásnál enyhűletet nyerhet, tovább felveszi a harcot, nem csügged el, új életet kezd. A mi vallásunk a Jézus Krisztus tanításai, amint azt az őskeresztények a lll.-ik századig gyakorolták: alapja a szeretet és a megbocsátás... Mily egyszerű és világos és mégis mily kevesen vagyunk, akik az abban foglaltakat fenntartás nélkül elfogadni hajlandók vagyunk. De azért ne csüggedjünk. Miénk a jövő. Jól mondotta Brassai bácsi: »A mi vallásunk a jövő vallása«. Ezekkel és más hasonló bensőséges gondolatokkal üdvözli a tagokat és a vendégeket. A titkári jelentést Fangh Erzsébet egyik titkár készítette el, aki röviden visszatekint az egylet 16 éves történetére, beszámol egy év munkásságáról, melyből látszik, hogy az egylet a társadalmi feladatok között már teljesen otthon érzi magát Ezután az üdvözletek következtek, melyben először Faluvégi Áron, a budapesti D. F. E. elnöke és képviselője szép szavakban fejezi ki a két társegylet közötti viszony belső melegségét és mindkettő munkásságának fontosságát. Dr. Carpenter E. Jakab az angol egyházak és intézetek, valamint a maga nevében szól s üdvözli a D. F.-Egylet. Dr. Wendte Károly az amerikai unitárius társulat titkára pedig Socinus Faustus elhagyott sírjáról való megemlékezést fűzi e nagy naphoz. Az Ifjúsági Kör nevében az akkori elnök, az oly korán elhunyt Sándor János, a fiókegyletek nevében pedig Pap Mózes cristuri főgimnáziumi igazgató és Ajtay János mere§ti lelkész beszélt a nap jelentőségéhez méltóan.

E nevezetes gyűlés keretében alkották meg az angol, amerikai és magyar unitárius nőkszövetségét, amely szövetség oly áldásos munkásságot fejtett ki a jótékonyság terén különösen. A Nőkszövetségének magyar csoportja elnökének mélt. Ferencz Józsefnét a Dávid Ferenc-Egylet alelnökét választotta meg.

Déva várának megtekintése és az ott lefolyt nagyszerű ünnepségek után az egybegyűlt ünneplő közönség szétoszlott. Mindenki ment a maga külön foglalkozása után. A Dávid Ferenc szelleme azonban tovább működött az egyletben. Csüggedés, lankadás nem állott be, hanem megerősödött az a törekvés, hogy ne csak a központban és az egyházkörökben egy-egy ünnepies alkalommal, hanem állandóan működjék a D. F. E. a falvakban, a szórványokban, sőt a legnagyobb és legmesszibb levő szórványban — Amerikában is az ottani, többnyire a véletlen szerencse szeszélyére bízott, kivándorolt hittestvéreink között.

Ebben a céltudatos munkában találta az egyletet a világ27