Benczédi Pál: A Dávid Ferenc-Egylet története (Kolozsvár, 1935)
háború. Egy pillanatra minden megváltozott. Az erős férfiak legnagyobb része bevonúlt a harctérre, ahol a D. F. E. eszméi helyett más gondolatok uralkodtak. Itthon a cluji kollégiumnak kórházzá történt átalakítása következtében alig maradott arra hely, hogy a választmányi gyűléseket megtartsák. A munka azért nem maradott el. A lámpával járó nő megmutatta a teendőket. Ki hitte volna, hogy oly közel van a sebesültek gondozásának, ápolásának kérdése, amikor a »Lámpával járó nőt« az egylet külön kiadásban is megjelentette? Az egylet minden tőle tehetőt megtett, amivel a szenvedést és nyomort enyhítette. Az »Unitárius Közlöny« egy állandó rovatot nyitott »A mi katonáink« címen a háborúban résztvevőkről, hogy azoknak viszontagságai, akik a történelem alakításában részt vettek, ne maradjon homályban. E rovat vezetésére sikerűit megnyerni Kelemen Lajos jeles tanárt és történészt, aki igazi szakavatottsággal teljesítette feladatát. Sok olyan esemény örökített meg katonáink hősiességéről, önfeláldozásáról, szenvedéseiről és haláláról, melyek a jövő történetírásnak becses adatai lesznek. Az egylet történetéhez tartozik az is, hogy a már régóta megszervezett főtitkári állás mellé, még két titkárt választottak. Ez állásokat Eangh Erzsébet és Győrfi István töltötték be. A nagy háború végéig Győrfi István teológiai tanár volt az »Unitárius Közlöny« mellett Tarcsafalvi Albertiéi együtt munkatárs. jGyőrfi a háború befejezésével egyházi és egyleti működését abbahagyta. A háború alatti egyleti működéshez tartozik az is, hogy a D F.-Egylet az egyház anyagi támogatásával egy alkalmi imakönyvet adott ki. A cluji évi rendes gyűléseket a háborús zavarok közepette is megtartották, csak az 1918 évi közgyűlés maradott el az akkor bekövetkezett összeomlás és forradalom miatt. Az 1918 év végén az »Unitárius Közlöny«-nek két utóbbi számai sem jelentek meg, mert a bekövetkezett nagy változások következtében egy ideig minden egyleti munkának szünetelnie kellett. 8. A háború utáni egyleti munka. Az »Unitárius Közlöny«-nek 1918-ban a két utóbbi száma nem jelenhetett meg a papirhiány miatt s az egyleti munka is szünetelt az uralom átvételével közbejött rendelkezések miatt. Az egylet buzgó főtitkára, Dr. Boros György külföldre átázott, honnan csak 1921 év közepe táján jött haza s emiatt az »Unitárius Közlöny« szerkesztő nélkül maradott. Az egyház annyit segített a lap ügyén, hogy 1919 szeptember havától Dr. Borbély István szerkesztésében megjelentette, mint egyházi hivatalos lapot. Az akkori ostromállapotos idők nem kedveztek az egyleti életnek, sőt az átalakúlás első éveiben lehetetlenné is tették a tiltó rendelkezések. A leányzó azonban nem halt meg, csak aludott. Minden 28
