Benczédi Pál: A Dávid Ferenc-Egylet története (Kolozsvár, 1935)

unitárius egyház rendezte, de a D. F. E. is kivette belőle a maga részét, hiszen ő viseli a Dávid Ferenc nevét. Ez egylet búzgó­­sággal, lelkesedéssel és szent várakozással néz az ünnep elé. A dévai emlék javára maga is gyűjt s igyekszik segítségére lenni az egyháznak abban, hogy Dávid Ferencről minél világosabb és teljesebb ismerete legyen a nagy közönségnek. Az egylet lelkes főtitkárának Dr. Boros Györgynek szerkesztésében egy jókora kötet jelent meg e címen: »Az unitárius vallás Dávid Ferenc korában és azután«, melyben az unitárius egyház legkiválóbb írói mutatták be az unitárizmusnak egy-egy fontosabb fejezetét, hitelveit és alkotmányát. Az egyház megíratta Dr. Kiss Ernővel »Dávid Ferenc életrajzát« az úgynevezett nagy közönség számára, kiadta Dávid Ferenc »Rövid Magyarázat« című művét faximilében a régi íráshoz hasonló formában, Pálfi Márton szakszerű nyel­vészeti magyarázatával és Dr. Boros Györgynek »Dávid Ferenc teológiájáról« írott jeles értekezésével. A Dávid Ferenc népiesen megírandó életrajzára egy pályamunka beérkezett, de az nem ütötte a mértéket. Ezúttal eltértek a pályázat hirdetéstől és meg­bízták Pap Domokos turdai tanárt az életrajz megírásával. A kíváió író vállalta a megbízást s mindenképpen megfelelő mun­kával viszonozta a feléje fordult bizalmat. Ez időben az egylet mindenképen szerencsésen dolgozott. Engel Ella gyönyörő felol­vasását kiadja »A lámpával járó nő« címen, melyben Nightingale Flórának, a nemes lelkű, önfeláldozó angol unitárius nőnek élete művét: a Vörös-Kereszt egylet eleveníti föl s mutatja be e kü­lönben is unitárius nőt a mi közönségünknek. A Dávid Ferencre való visszaemlékezés éve mintha fokozottabban ihlette volna a lelkeket, ügy jelentek meg egymás után a kiváló művek. Mielőtt azonban az események fonalát tovább vinnök, meg kell emlékeznünk az 1910 évi augusztus hó 20-án az emlékzsinat­tal kapcsolatosan tartott D. F. E. közgyűléséről. A gyűlés oly népes volt, hogy a tagoknak mintegy fele része nem fért be a díszterembe. Az emelvényen helyet foglaltak Br. Petrichevich- Horváth Kálmán elnök, Ferencz Józsefné alelnök, Dr. Boros György főtitkár, Fangh Erzsébet és Tarcsafalvi Albert titkárok, Ferencz József püspök, Fekete Gábor tisztb. elnökök, Kozma Ferenc alelnök, a választmány tagjai az elnökség tagjai közűi foglaltak helyet. Teljes számmal jelen voltak az angol és amerikai vendégek (105). Gyűlést Iszlai Márton vezetése alatti dalárda éneke nyitotta meg. Azután Br. P.-Horváth Kálmán elnök mon­dotta el egyikét a legszebb elnöki megnyitóinak. Beszédében vá­zolja Dávid Ferencnek s az unitárius reformációnak a sorsát, majd meg a következő örökké emlékezetes szavakkal folytatja: »Az igaz, hogy mi kevesen vagyunk hivatalból, de ha a szerint szavaztatnék meg az embereket, ami lelkünk mélyén találtatik, meg vagyok,győződve róla, hogy mi nem 70.000, hanem 700.000 is lennénk. És nem is csoda. A mi vallásunk gyönyörű egy val­lás ; lelkünket meghatja egyszerűségével és minket, mint istenfiait 26

Next

/
Thumbnails
Contents