Benczédi Pál: A Dávid Ferenc-Egylet története (Kolozsvár, 1935)

lasztották a következő lelkészeket: Barabás Lajos, Csegezi László, Deák Miklós, Gál Miklós, Kelemen Albert, Kisgyörgy Sándor, Kiss Sándor, Mózes Mihály, Raffay Domokos, Rédiger Árpád, Rédiger Géza, Sándor Gergely, Sándor Lajos, Török Áron és Ürmösi Kálmán. A Közlöny azonban írótársúl hivott meg minden unitárius férfit és nőt.

A lapnak az a célja, hogy népies stílusban bekopogtasson az egyszerű falusi házakba és a palotákba egyaránt, hogy elvigye mindenüvé a vallásos és erkölcsös életre vonatkozó unitárius gondolatot. Különös gondját képezi, hogy a háromszázesztendős unitárius múltnak keserves, de mégis annyi életet jelentő eseményeit, valamint az angol és amerikai unitárius testvérek vallásos életét és munkásságát ismertesse s ezáltal összekapcsolja a fájó emlékű múltat a küzdelmes jelennel és a reményteljes jövővel. A más felekezetűekre vonatkozóan a lap programja a következő:

»Figyelmünket e’sőhelyen híveinkhez fordítjuk, de távol van tőlünk a felekezeti szükkeblűség. Mi igyekezni fogunk tanulni másoktól. Jóra irányuló munkájuk serkentésünkre szolgál. Éppen ezért óhajtjuk, hogy úgy tekintessék jelen vállalatunk, mint az Isten országa munkálásának egyik eszköze.«

Az olyan célkitűzésnek, amelyet a D. F. Egylet a zászlójára írt, föltétlenül szüksége volt egy ilyen folyóiratra. A folyóirat a várakozásnak meg is felelt, mert rövid idő alatt az unitárius családoknak nélkülözhetetlen, várvavárt olvasmánya és tájékoztatója lett.

Az egylet jól érezte, hogy legfőbb teendői közé tartozik a népért való munka, a falú vallás-erkölcsi és szellemi színvonalának fejlesztése. Elsősorban a Biblia terjesztésére gondolt s hogy az anyagi lehetőségekkel is számot vethessen, a Britt- és Külföldi Bibliaterjesztő Társulatának bécsi megbízottjához folyamadott. Ez nagyon szerencsés lépésnek bizonyult. A Bibliaterjesztő Társulat megbízottja, Millard Edward kieszközölte, hogy az egylet teljesen ingyen hozzájutott 100 drb. teljes Bibliához és 500 drb. Újtestamentumhoz. Az ifjú egyletnek nagy szerencséje volt azzal, mert mindjárt megindulásakor már ajándékozni tudott. A szegényebb egyházközségnek számára és belmissziói célra nagyszerűen fel lehetett használni és fel is használták.

Az egylet vezetősége a belmissziói munkát pályázat útján is igyekezett előmozdítani. Legelőször népies történelmi életrajz és elbeszélés íratása lebegett a szemei előtt. A történelmi életrajzra hirdetett pályázat nem sikerűit, mert a beérkezett két munka nem ütötte a mértéket, de az elbeszélés már jól sikerűit. Gvidó Béla műve dicséretet nyert; Rédiger Géza pedig »Trombitás János szomorú históriája« című elbeszélésével elnyerte a kitűzött 20 frankos aranyat. Ebben az időben nyert jutalmat Rédiger Géza »Esti ima« című szép költeménye méltó megzenésítéséért,

13