Benczédi Pál: A Dávid Ferenc-Egylet története (Kolozsvár, 1935)
Iszlai Márton boldogemlékezetű cluji kántorunk és egyházi zeneszerzőnk. Későbben nagy szolgálatot tett az ügynek Tarcsafalvi Albert »A fejedelem és papja« című verses művel, melyben »János Zsigmond fejedelem és Dávid Ferenc történetiét mondja el. Az egyletnek egyik fontos lépése volt az is, hogy az »Uni- • tárius Közlöny-«t szétszórtan lakó híveinknek megküldötte egyes ügybuzgó unitárius adománya folytán. Ha adományozók néhanéha nem is voltak, a szórványokban lakó hívek számára a szerkesztőség úgy is küldötte a Közlönyt. (U. K. 1892. 78 1.) Az egylet módját ejtette annak is, hogy Arany János műveivel is megajándékozza a vasárnapi iskolát látogató ifjúságot. Hogy az ifjúsággal való foglalkozásnak szellemi tápláló eszköze is legyen, megindítják a »Fiatalság barátja« című ifjúsági lapot, amelyre annyi esztendő múlva is boldog emlékkel gondolunk vissza a benne talált sok kedves olvasmányért. Daniel Gábor főgondnok 20 koronás aranyat tűzött ki ezen tétel kidolgozására: »Szórványban lakó híveink lelki gondozása» A pályázat nem járt úgyan sikerrel, de megbízás alapján Simó János, ez a korán elhunyt lelkes, munkás pap ki is dolgozta és megjelent a D. F. E. kiadványai között. Az egylet legelső pályanyertes munkái közé tartozik Sántha Károly evangélikus lelkésznek: »Gyermekednek szája, Dícsér téged Isten« kezdetű költemény, mely egyike a gyermekvilág számára írt legkedvesebb költeményeknek. Azt is érdemes megjegyezni, hogy az egylet már ezen a költeményen keresztül is egy másfelekezetű lelkésszel együtt munkálkodott Isten országa eljöveteléért. A D. F. E. már megindulása kezdetén programjába vette az egyházi énekügyünknek felkarolását. Iszlai Márton cluji kántort és énektanárt bízza meg, hogy készítsen véleményes javaslatot énekügyünk előmozdítására. Iszlai Márton a javaslatát a következőkben teszi meg: 1. Mondja ki a D. F. E., hogy csak az az unitárius tanító áll hivatásának és korának színvonalán, aki iskolájában az éneket a mindenkori tanterv értelmében hangjegyek segítségével tanítja. 2. A D. F. E. szükségesnek látja, hogy egyházközségeink kántortanítói részére a Bartalus-féle énektanítási vezérkönyveket szerezzék meg. Szegényebb egyházközségeket e tekintetben hajlandó segélyezni. 3. A D. F. E. közóhajtása, hogy a templomi énekek alkalmával, úgy az iskolában, mint a népnél hasson oda, hogy az énekek időmértéke szerfelett hosszú ne legyen s hogy az oda nem tartozó kanyargatások maradjanak el. Szóval legyünk tekintettel a tisztúltabb műízlésre. 14