Felolvasások a Dávid Ferencz Egyletben. A Dávid Ferencz Egylet Udvarhelyköri F. E. közgyűlésén H.-Oklándon 1906. június 14-én - A Dávid Ferencz Egylet udvarhelyköri fiókjának kiadványai 2. (Kolozsvár, 1906)
— 11 Balitélet összes jármait letörve Rohan haladásunk szekere diibörgve, De a szivünk beteg! IV. Hej! beteg a szivünk, nincs vigasztalása, E világ szerelme nyugalmát megásta; Nincs hite, reménye. Hol van most a vallás hű, ápoló keze, Mely a bus arcoknak könnyét törlené le S szivünk megenyhülne ? V. Oh! nincs nagyobb örvény az emberi szívnél, Elszédülnél, ha úgy beléje nézhetnél, Mi minden fér oda ?! Dobhatsz örvényébe gyönyört, élvezetet, De ha tőle a hit nyugalmát elveszed, Nem telik meg soha! VI. Boldogságot csak a hit nyugalma adhat, Boldoggá csak szivünk erénye avathat És nem agyunk fénye. Jobb kornak, jövőnek az lesz majd mértéke, Hogy a boldogsághoz közelebb értünk-e, Vagy távoztunk tőle? VII. Ne csak tudni, bírni akarj s óhajts mindig, Múló vágyak tüzén boldogságod elég, Mint a lepke szárnya. Fenn a tudás bércén ragyogóbb a napfény, De a szív mélyének hitben gazdag völgyén Lelsz nyíló virágra! VIII. Ne mondjátok e kort haladás korának, A mig kerekei tört sziveken járnak S a múlót szereti! Rohanjon bár utján szekere dübörgve, Nem lesz addig boldog, a mig meg nem törve Istent nem keresi! Czinkóczky János.
